Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - A Bethlen Gábor Alapról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÁGH PÉTER (Fidesz):
4131 a Belvárosból. Megjegyzem, egyébként egyetértek, ez is az ors zágimázs egy fontos része, hogy bizonyos korlátozó intézkedésekkel éljünk, de alapvetően azt látjuk, hogy meglehetősen besavanyodott, unalmas, a turisták számára egyáltalán nem vonzó magyarországi városképet láthatunk gyakorlatilag szinte mindenhol, vagy l egalábbis nagyon sok helyen, és ez elsősorban az önök törvényhozói felelőssége, az önöké, akik jelenleg rendelkeznek a kétharmados felhatalmazással. És kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim: ha ezen a téren önök nem tudtak eredményt felmutatni még idehaza sem, hogyan szeretnék megoldani a határon túli magyarság problémáját? - kérdezem én. Még idehaza sem megy! Azt kérem, legalább kezdjenek el ezzel foglalkozni. Végre fejezze be a két gazdasági minisztérium az egymással fenntartott civakodást, legyen vége e nnek a veszekedéses folyamatnak, végre foglalkozzanak azzal, ami a dolguk lenne, és lehetőség szerint az ellenzék részéről érkező konstruktív és szakmai javaslatokat, amelyekkel egyébként mi valósággal elhalmoztuk önöket a saját szakértői gárdánk segítségé vel az elmúlt időkben, fogadják be, és lehetőség szerint tegyék a kormányprogram részévé. Továbbmennék. Akkor, amikor a felsőoktatási, közoktatási, a tudományos kutatást, fejlesztést érintő elképzelésekről értekeznek, ugyanilyen jellegű hiányosságokkal küz denek, és ugyanilyen hiányosságokat tapasztalunk a kormányzati politika gyakorlatilag minden szintjén. Önök most már arról rendelkeznének, hogy milyen módon oldják majd meg a határon túli magyarság felsőoktatási, innovációs problémáit. Kérdezem én, tisztel t képviselőtársaim: mi változott itthon ezen a téren az elmúlt időszakban? Hát az égvilágon semmi! Nincs Magyarországnak tudományos stratégiája! Akkor, amikor a Magyar Tudományos Akadémia éves beszámolóját hallgattuk, és a kormányoldalt arról faggattuk, mi lyen elképzelései vannak a kormánynak arról, hogy az alkalmazott kutatás alapját jelentő alapkutatás hogyan kapcsolódik össze, milyen átjárás lesz a két szektor között, milyen kompetenciákat kíván egyáltalán ebben az erőforráshiányos gazdasági környezetben a kormányzat felerősíteni, akkor az égvilágon semmit nem tudtak erre mondani, gyakorlatilag maga a miniszter úr is széttárta a karját, és semmit nem tudott rá érdemben válaszolni. Tehát akkor, amikor ezekkel az óriási hiányosságokkal szembesülünk, azt gon dolom, az ellenzék önöktől teljes joggal kéri számon, hogy hol maradnak az érdemi kormányzati előterjesztések, hol marad az az önök által többször is megígért, konstruktív ellenzéki javaslatokat befogadó kormányzati magatartás, amely alapja lehetne egy val ódi nemzeti együttműködésnek, alapja lehetne annak, hogy Magyarországon végre elinduljon a tudományos fejlődés. Meggyőződésem ugyanis az, hogy ha itthon nem történik ez ügyben semmi, akkor a határon túli magyarság számára sem lesz ez a közeg kellően befoga dó. Én kérem azt ismét önöktől, most már nem először, és ahogyan elnézem, nem utoljára, konstruktív módon viszonyuljanak az ellenzéki kezdeményezésekhez, foglalkozzon végre mindkét gazdasági minisztérium azzal, ami a dolga lenne, kezdjék el végre a szakmai aprómunkát, legyen vége ennek a kommunikációs és tettekben megnyilvánuló káosznak, ami eddig az önök tevékenységét jellemezte. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Ágh Péter képv iselő úr, Fidesz. ÁGH PÉTER (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnökhelyettes Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a parlamentbe kerültünk, akkor mindannyian azzal a szándékkal fogtunk a munkánkhoz, hogy valami jót, valami maradandót tegy ünk. A nemzetpolitikában különösen fontos, hogy tevékenységünk sikeres legyen, hiszen az elmúlt években mostohagyermekként voltak kezelve a határon túli magyarok, pedig ők is ugyanolyan magyarok, mint mi, nekik azonban kisebbségben kell naponta megmaradniu k identitásukban. Amíg számunkra ez természetes, addig a Vajdaságban, Erdélyben, a
