Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 1 (56. szám) - Az ülésnap megnyitása - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
3778 megterhelheti. Félreértés ne essék, lehet ez ésszerű is. Lehet, hogy van abban ésszerűség, hogy bizo nyos közmédiumokat egy helyre, egy ingatlanba koncentráljunk. A baj csak az, hogy mindez totálisan ellenőrizhetetlenül történik, mert tudjuk, hogy kik látnak bele a Médiatanácsba, kik vannak benne; tudjuk, hogy ki áll az alap élén; tudjuk, hogy kikből áll ez a bizonyos közszolgálati költségvetési tanács. Ez a törvény ennél világosabban már nem is fogalmazhat arról, mint hogy ingatlaneladás készül. Még egyszer mondom: bizonyos esetekben lehet ez indokolt, de egy ekkora közvagyon esetében kivonni mindent egyf ajta plurális rálátás alól, az elég sajátos és elfogadhatatlan része a törvénynek. Többen szóltak már itt a hírszerkesztés központosításáról. Megértem, amit Pálffy István mondott a saját, egyébként tiszteletre méltó gyakorlatából, hogy na de az azért majd nem úgy fog működni, hogy a kollégák a tévénél meg a rádiókban csak úgy átveszik készre azokat az anyagokat. De akkor miért kell központosítani, képviselő úr? Ha nem úgy fog működni, akkor miért kell központosítani? Spórolni nem lehet vele föltehetőleg, me rt ahogy látom, ugyanannyi összeget szánnak a mellékletek a közmédiumok finanszírozására, mint amit eddig szántak. Vagy akkor hol van odaírva, hogy miben lehet a különbség? Szívesen bízom, miért ne bíznék, tisztelem őket, a közszolgálatban és máshol dolgoz ók szakmai autonómiájában. Csak az a baj, hogy a jövőben ezt a szakmai autonómiát a törvény ellenében és nem a törvény szellemében, de mégis, juszt is jelleggel kell majd kifejteniük, sehol nem utal a törvény arra, hogy megszabadulhatunk attól az állapottó l, miszerint kapcsolgathatsz, kapcsolgathatsz, mint a régi Brezsnyevkorszaki viccben, de mindenütt ugyanazt, legalábbis a közszolgálatban mindenütt ugyanazt találod. Nézzük a másik, talán még több újdonságot tartalmazó fő vonalát a törvénynek, a hatalomko ncentrációt. Azt azért még soha egyetlen ciklusban sem engedte meg magának semmilyen médiahatóság, hogy pályázat nélkül osszon frekvenciát. Sok és olykor jogos kritika érte a frekvenciaosztásokat, de az, hogy törvénybe foglaljuk, hogy a Médiatanács hasára üthet, és azt mondja, hogy kijelölök egy közcélt, nincs is pontosan nevesítve, hogy mit, egy közcélt, és ennek szolgálatában pályázat nélkül az első jelentkezőnek odaadhatom a frekvenciát, hát ilyet, őszintén szólva a latinamerikai diktátorok sem láttak m ég, meg is nyalnák mind a tíz ujjukat. Mi van, ha holnap azt mondják, hogy gyönyörű szép közcél, mondjuk, a kultúra terjesztése, nem is nagyon tudok szebbet. Ezért erre nem írok ki pályázatot, hanem az első jelentkezőnek - zárójel: Mandur László kollégám k ifejtette, ugyan már, ki az első jelentkező: a bennfentes, aki először megtudja a híreket - odaadom minden pályáztatás nélkül a rádiófrekvenciát. Legalább ezt az egyet szíveskedjenek meggondolni, mert hogy ezt nem önök akarták, az tuti. Nem tudom, kinek va n kinézve, nem önöknek, de ez azért mégiscsak példátlan volna, megjegyzem, a közvagyonnal való gazdálkodás általános gyakorlatában és jogi környezetében is. Külön vesztese lehet ennek a hatalomkoncentrációnak a helyi média. Erről már LMPs képviselőtársam mondott egypár szót. Hadd egészítsem ki ezt azzal, hogy míg eddig a helyi média támogatása, ha úgy tetszik, felpántlikázott pénzekből kötelező volt, bizonyos bevételei a korábbi ORTTnek és Műsorszolgáltatási Alapnak kötelezően ezt a célt szolgálták, most a pántlika eltűnik. Nem gondolom, hogy soha senki nem fog kapni, de kérem, majd nyugtassák meg, mert mi nem tudjuk, a maguk körzetében élő helyi médiumokat, hogy nem tudhatják kiszámolni még csak azt sem, hogy évről évre mennyi az a keret, amiből esetleg p ályázhatnak. Külön szépsége ennek a javaslatnak, hogy na, mostantól aztán a nézőnek, hallgatónak, újságolvasónak, ha valami panasza van, érdemes meggondolnia, hogy hova fordul. Megszűnik tudniillik a panaszbizottság. Valóban jogilag szabályozni kellett a h atáskörét, voltak benne, mint az Alkotmánybíróság is kimutatta, elrendezendő dolgok. De az eddigi panaszbizottságok, az eljáró bizottságok úgy jöttek össze, hogy az eddig többpárti ORTT tagjai javasolhattak bele tagokat. Többfajta szemléletnek volt tehát e lvi esélye arra, hogy a panaszok elbírálásánál jelen legyen és a véleményét elmondhassa. (12.10)
