Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 1 (56. szám) - Az ülésnap megnyitása - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3758 Elképzelhető, ahogyan itt változik a dolog, ha csak a az elhangzot körülnézek, azt látom, nemcsak laptopok, hanem palmtopok és mindenféle egyéb szerkezet van előttünk, egy sor olyan új médiaszolgáltatást használnak a képviselőtárs aim is, amelyek még egy évvel ezelőtt sem léteztek, ilyen módon a jogalkotó nem is tudott ezekről semmilyen módon szabályokat alkotni. A regisztrációról szeretnék pár szót szólni. Tisztelt Képviselőtársaim! Már a médiaalkotmány vitájában is elmondtam, hogy a regisztráció nem ördögtől való. Regisztráció eddig is volt. A regisztráció szabályai többékevésbé nem változnak az 1986os sajtótörvényhez képest. Korábban a minisztériumnál volt a regisztrációs adatbázis, aztán ez átkerült a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz. A törvény benyújtóinak szándéka szerint ez most átkerülne a Médiatanácshoz, tehát magyarul: a regisztráció ott történne, ahol minden egyéb más hatósági tevékenység is folyik, de ttsági ülése a regisztráció zajlana, mint a korábbi években. Ha va laki egy lapot akar alapítani, akkor kitölt egy űrlapot, azt az űrlapot, ha kitöltötte, beírja, hogy ki a lapalapító, beírja, hogy ki a lapnak a kiadója, és ki a lapnak a felelős szerkesztője. Ez így volt két éve, öt éve, tíz éve, tizenöt éve, és egyébként a médiahatóság, a regisztrációt végező médiahatóság egyértelműen csak bizonyos formális okokra hivatkozva tagadhatja meg a regisztrációt. Ez teljesen egyértelműen fel van sorolva a jogszabály tervezetében. Bizonyos értelemben a nyilvántartásba vételi eljá rás még egyszerűsödik is. Itt egyébként egy olyan vitáról van szó a háttérben, amelyet szakmai körökben is évek óta folytatunk. Tegnap éppen a Magyar Lapkiadók Egyesületének vezetőit fogadtam, és éppen a regisztráció kérdéséről beszéltünk, hogy milyen módo n lehet elválasztani a lapalapítót és a lapkiadót, hogy ezek a szerepek hol tolódnak egymásra, és bizonyos peres ügyekben ez milyen problémákat hoz magával. Képviselőtársaim közül többen voltak már olyan sajtópernek a részesei, ahol egy nyertes per után ne m tudták a bírósági döntés következményeit érvényesíteni, mert adott esetben közben már a lapalapító egy másik cégbe menekítette át a lapot, és így megváltozott a kiadó személye. Tehát ezeket is egyértelműen tisztázni kell. Egyébként, hogy az internet vilá gában megjelenő sajtótermékekre ez a jövőben kötelezően fog vonatkozni, szerintem teljesen természetes. A médiaalkotmány vitájában is elmondtam már, hogy vannak olyan sajtótermékek, amelyek csak az interneten jelennek meg, és amely sajtótermékek önmagukra nézve eddig is kötelezőnek tartották a regisztrációt úgy, hogy egyébként a jogszabályból ez nem következett. Tehát ők is regisztráltatták magukat, bejegyeztették korábban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumnál, majd a Kulturális Örökségvédelmi Hivata lnál a lapjukat, illetve elektronikus ISSN azonosítószámot szereztek. Tehát a regisztráció erről szól, egyáltalán nem igaz az egyébként, amit a médiaalkotmány vitájában is hangoztattak, hogy majd az új médiatörvény vitájában előkerülő regisztráció valamily en módon is veszélyeztetné a sajtószabadságot, mondjuk ki egyértelműen, hogy erről nincsen szó. Egyetértek Pálffy képviselőtársammal. A törvénytervezet ugyan jó, a törvénytervezet támogatandó, de vannak olyan pontok, amelyeken változtatnunk kellett, ez tel jesen természetes egy olyan törvénytervezetnél, amely egyéni képviselői indítványként kerül elénk. Egyetértek például az egyházi műsorok támogatásának a tekintetében. Valóban át kell azt gondolnunk, hogy az egyházi műsorok támogatását valóban a politikai m űsorokkal egy kategóriába vegyüke, hiszen itt nem arról van szó, hogy egyfajta hatalmi kérdés jelenik meg, hanem arról van szó, hogy egy sor olyan kulturális kérdést, a médiában bemutatható kulturális kérdést sorolhatnának egyházi kérdéskörbe, amelynek al apvetően nincs más célja, mint hogy egyébként valamilyen kultúrtörténeti, egyháztörténeti, művelődéstörténeti jelentős momentumot vagy jelentős eseményt, alkotást, épületet, közösséget mutassanak be. Tehát e tekintetben mindenképpen el kell gondolkodnunk a zon, hogy milyen irányba módosítsuk majd a törvénytervezetet. Ugyanakkor megítélésem szerint a tényfeltáró újságírással kapcsolatban is még van némi csiszolnivalónk a törvénytervezeten, erre ezen a héten még a mai bizottsági ülésen és a hét második
