Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 1 (56. szám) - Az ülésnap megnyitása - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3754 csonka kuratóriumok, mert nem volt érde kes a konszenzus, csak a hatalom számít, a többség. És aztán az utóbbi másfél évben pedig azt lehetett látni, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ne is működhessen konszenzuális alapon ez a ’96. évi I. törvény. És ha ebben az akkori ellenzék nem partner, akkor nem is fog működni. Kicsit olyan a történet, mint az a vasútrobbantó, aki fölrobbantja a síneket, majd kibattyog az állomásra, és csodálkozva kérdezi, hogy miért nem járnak a vonatok. Majd ezek után azt mondja, hogy rendet kell rakni, és me galkotja magának a saját vasúttársaságát az állami vasút lenyúlásával. Hát, ez a történelmi helyzet! Én nagyon sajnálom, hogy ebbe az irányba mennek a dolgok. Nem tudunk mást tenni, mint hogy nem támogatjuk, és mindenhol el fogjuk ezt mondani, és nagyon bí zom abban, hogy talán eljön az idő, amikor vissza tudjuk állítani a magyar médiarendszer normális intézményrendszerét és működését. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne álmodozz!) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót, köszönöm szépen a fig yelmüket. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót L. Simon László képviselő úrnak, a Fideszképviselőcsoport vezérszónokának (L. Simon László elindul a szónoki emelvény felé.) , aki szintén kijön az emelvényre, és innen mondja el a beszédét. (L. Simon László: Ha a szocialisták kimentek, mi is kimegyünk!) Parancsoljon, képviselő úr, akkor fáradjon ki! Öné a szó, képviselő úr. L. SIMON LÁSZLÓ , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kicsit szomorúan hallgattam szocialista képviselőtársamat, hogy nem a törvénytervezetről beszélt, hanem arról beszélt, hogy a Fidesz milyen hatalomkoncentrációra törekszik. Nem arról beszélt, hogy ennek a m édiaszabályozásnak, amelynek immár több mint egy évtizede nyögjük a következményeit, milyen megváltoztatására lenne szükség, hanem arról beszélt, hogy a Fidesz alantas módon a médiát is maga alá akarja gyűrni. Nézzük meg, hogy ezzel szemben mi a helyzet! M indannyian jól tudjuk, hogy egy olyan médiatörvényt kell megváltoztatnunk, amelyet ugyan valóban megszavazott a Fidesz, de ezt csak azért tette, mert ha nem szavazza meg, akkor a média helyzete még rosszabb lett volna, mint amilyen most, jelen pillanatban, illetve amilyen az elfogadott médiatörvény következtében kialakult. Amiről röviden kell beszélünk a FideszMagyar Polgári Párt nevében. Először is, ennek a törvénytervezetnek, amely önök előtt fekszik, jelentős részét, közel egyharmadát teszi ki az a szab ályozás, amelyet már nyáron megvitattunk, a közmédiumok rendszerének a kialakítása, illetve a médiahatóság rendszerének a létrejötte. Ezt azért szeretném csak kiemelni, mert láthatólag abba az irányba fog elmenni a onban jelent az egyik része, amely vitát nyáron már lefolytattunk, szerintem fölösleges újra megnyitni ezt a kérdést, hiszen minden lehetséges érvet akkor az ellenzék megfogalmazott, ezek közül többet akceptáltunk, és a törvénybe beépítettünk a magunk módosító indítványain keresztül. Megítélésünk szerint az a közmédiumrendszer, amely ennek a törvénynek a révén kialakul, létrejön, az a mai magyar politikai, gazdasági, kulturális viszonyok között és finanszírozási kereteket figyelembe véve megfelelő lesz arra, hogy a magánmédiumokkal egyetemben egy kiegyensúlyozott, egészséges, minden területre kiterjedő tájékoztatást nyújtson a magyar állampolgároknak. Képviselőtársam az előbb megemlítette a közmédiumok rendszerét féltve, hogy az új vezetők kinevezése után megindult egy erőteljes áramlás, ahogy mond ta, a Hír Televízió és a Lánchíd Rádió felől a közmédiumokba. A képviselő úr csak arról feledkezett el beszélni, hogy az előző 8 évben ezek az emberek a köztelevízióból és a közrádióból lettek eltávolítva, hogy olyan kiváló szakemberekről van szó, például a Magyar Rádió új vezérigazgatója egy olyan szakember, aki életének nagy részét a Magyar Rádióban töltötte, aki a ranglétra valamennyi fokát végigjárta, és pusztán néhány évet töltött csak a Magyar Rádióból való eltávozása után a Lánchíd Rádióban, és ott v ezetőként azokat az ismereteit kamatoztatta, amelyeket korábban a Magyar Rádióban szerzett meg.
