Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 1 (56. szám) - Az ülésnap megnyitása - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MANDUR LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3750 Szinte korlátlan értelmezési és szankcionálási lehetőségeket biztosít a jogszabálytervezet, elsősorban a hatóság elnökének, a miniszter elnök emberének. Ezzel a gépezettel természetesen könnyű lesz majd bedarálni a magyar médiavilág bármelyik szereplőjét. Hogy mást ne mondjak, itt a legjobb eszköz a szankcionálás és a hozzá kapcsolódó büntetések. A tervezet változatos szankciótípusok alkal mazását teszi lehetővé. A jogsértő nyomtatott és online termékeket 25 és 10 millió forintra, a piacon túlsúlyosnak minősített tévéket és rádiókat 50től akár 200 millió forintig takat s az a összegre is büntethetik, vagy akár a jogosultságukat is elveheti k. A döntés azonnal végrehajtható, fellebbezésnek helye nincs; marad a bírósági út, és a magyar bírósági utat mindannyian ismerjük - évekig húzódó perekről lehet itt szó. Amennyiben a hatóság úgy dönt, hogy saját értelmezése szerint jogsértések sorozata tö rténik, akkor lényegében meghozhatja a döntést, és olyan büntetésekben részesíti ezeket a médiumokat, hogy azok üzletileg képtelenek lesznek talpon maradni, majd évek múltán esetleg érvényesíthetik a jogos észrevételeiket egy bírósági úton, de addigra lény egében becsukhatták a boltot. Sorozatban lehet bírságolni kényükkedvük szerint, miközben egyáltalán nem szabályozott, mi minősül enyhe vagy súlyos jogsértésnek, hiszen a törvény ezeket nem fogalmazza meg, ezt egyszerűen rábízza a médiahatóság döntésére. E lképesztő jogosítványt kapna a hatóság a bejelentések utáni tényállások tisztázására. Valamennyi eljárásban jogosult akár törvény által védett titkot is tartalmazó iratot, eszközt, dokumentumot megtekintetni, megvizsgálni, azokról másolatot, kivonatot kész íteni. Végzésével bárkit és bármely szervezetet kötelezhet adatszolgáltatásra, bizonyítási eszközök átadására. Ilyen ultrafelhatalmazásról, ami kiterjed az összes létező médiára és az azzal kapcsolatos személyekre, tőlünk keletre is csak álmodoznak, még Or oszországban is, ahol igen komoly jogsértéseket tapasztalhattunk az utóbbi időben. Az már hab a tortán, hogy a tervezet jelentős, úgynevezett iránymutatási, illetve rendeletalkotási jogkört adna a hatóság elnökének, ami a nemrég elfogadott jogalkotásról sz óló törvény szerint kizárt, mert hiszen ez nem is alkotmányos. Egyébként döbbenetes rendeletalkotási kör járna a hatóság elnökének, például meghatározhatja a médiaszolgáltatási díjakat egy rendeletalkotással. Ő tudja elbírálni azt, hogy hol milyen gazdaság i erő van az ország különböző területein, és ő mérlegeli azt, hogy ott bizony milyen díjakat kell majd esetleg kiszabni, milyenek a frekvenciadíjak, milyenek a hatósági eljárási díjak, fizetési feltételeket hogyan határozza meg, és még sorolhatnánk. No de mondhatnánk azt is, hogy ezzel a részével sokat nem kéne most törődni, hiszen mint láttuk, a most elfogadott, itt a parlamentben elfogadott és talán még ki nem hirdetett, jogalkotásról szóló törvény ezt nem is teszi lehetővé. Tehát fölhívnám az előterjeszt ők figyelmét, hogy ezt a szakaszt úgy, ahogy van, át kell írni, mert egyébként ez biztos nem fogja megállni az alkotmányosság helyét. Egyébként a jogalkotási törvényben - csak lábjegyzetként jegyzem meg , az eredeti előterjesztésben ez szerepelt még, hogy ilyen van, de közben rájöttek, hogy ez nem alkotmányos, ezért ki is került belőle, méghozzá zárószavazás előtti módosító javaslattal. Úgyhogy tisztelettel jelentem a képviselő asszonynak, hogy nézzék át, legyenek kedvesek, mert ezt a részt, ezeket a szaka szokat, ami iránymutatásokról és rendeletalkotásról szól, úgy, ahogy van, át kell írni, ha azt szeretnénk, hogy ez a törvény valamilyen módon még tán működőképes is legyen, amit majd meg fognak szavazni. A hatósági szabad kéz - mint láttuk - igen messzire nyúlik. Hadd idézzek föl egy nagyon szép példát ebből a sorozatból! A 48. §ban lehet ezt fölfedezni. A (4) bekezdés alapján a Médiatanács iránymutatásában - amiről az előbb mondtam, hogy persze nem tud lenni, hiszen ilyen nincsen - meghatározhatja azt a k özfeladatot és feltételeket, amelynek ellátására pályáztatás nélkül is adható rádiós médiaszolgáltatási jogosultság. A jogosultságot az első kérelmező kapja meg. No, kérdezzük ezek után, ha zsebből lehet adni ilyet, akkor ki lesz az az első kérelmező, aki majd ezt megkaphatja, hiszen itt a döntés egy automatizmuson múlik: aki az első, az kapja. Hát, aki tud róla, nyilván az lesz az első. De vajon ki tud majd róla? Nyilván az, akinek majd elmondják. De
