Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 30 (55. szám) - Egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
3687 bűncselekményt, ami miatt akár börtönnel, szabadságvesztéssel kelle ne fenyegetni őket. Szeretném elmondani, hogy az a megoldás, amelyet most önök elé tárok, és ebben a módosító javaslatban kérem hozzá a Ház támogatását, az valójában egy nagyon széles büntetőjogi eszköztár, mondhatnám azt is, hogy egy teljes, majd’ minden büntetési eljárási formát magába ölelő eszköztárat jelent. Azt jelenti, hogy ennek a Btk.módosításnak nem elsődlegesen az a célja, hogy itt valami nagyon szigorú büntetést szabjanak ki egy kis méretű graffiti elhelyezéséért, hanem az, hogy egyfajta preven ciót, vagy ha azt már nem tudjuk elérni, tehát még ez sem jelent visszatartó erőt mindenki számára, akkor egy olyanfajta tevékeny közreműködést, az okozott kár elhárítását és az abban való részvételt célozza meg a kiszabható szankciórendszer, amely a jövőr e nézve megtanítja, mintegy rávezeti az elkövetőket arra, hogy ilyet nem érdemes elkövetni. (15.40) A Btk. hatályos szankciórendszere alapján bármilyen, alapvetően az eredeti állapot helyreállítására és a jóvátételre irányuló tevékenység mellett - tehát pé ldául a tevékeny megbánás az egy ilyen együttműködés az eljáró hatóságokkal, amikor a sértett által elfogadott módon és mértékben jóváteszi valaki, az elkövető jóváteszi az általa okozott sérelmet - akár a közérdekű munkavégzés kiszabására, próbára bocsátá sra, megrovásra, pénzbüntetésre és legvégső esetben akár a szabadságvesztés kiszabására vagy feltételes szabadságvesztés kiszabására is sor kerülhet, ha ezt az eset összes körülménye indokolja. Én úgy látom, hogy azért kell ezzel foglalkoznunk, mert az a f ajta jogpolitikai irányelv, amely NyugatEurópában, illetve az Egyesült Államokban zéró tolerancia néven híresült el, egy nagyon jó elméleti keretben összefoglalja, hogy a legkisebb bűncselekmények megtorlatlansága okozza később a súlyosabb bűncselekmények elkövetését. Szeretnénk világossá tenni, hogy nem tűrjük a rendetlenséget az utcán, bizony ezek ellen is fel kell lépni. Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Szólásra jelentkezett Schiffer András képviselő úr , LMP, frakcióvezető úr. DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a 10. ajánlási ponthoz, Nagy Gábor Tamás módosító javaslatához szeretnék hozzászólni. Nem tudom, hogy mennyiben van még súlya ebben a Házban, de a prob lémám ezzel a javaslattal, hogy amennyiben a parlament ezt elfogadja, és közben nem módosítja az Alkotmánybíróságról szóló törvényt, akkor ez sajnos alkotmányellenes. A helyzet az, hogy az Alkotmánybíróságnak a 30/92es határozata világosan kijelölte az al kotmányos büntetőjog határait a szólásszabadság tekintetében. Az Alkotmánybíróság 1992 májusában úgy fogalmazott, hogy a büntetőjog egy ultima ratio a szankciórendszerben, amikor a szólásszabadság határait kijelöljük. Tévedés ne essék, a céllal, amit Nagy Gábor képviselő úr kijelöl, természetesen egyetértek, egyetértünk. A védendő szándékkal egyetértünk. Ami problémát okoz, és ami elfogadhatatlan alkotmányosan, az a következő. Maga a javaslat világossá teszi, hogy itt szabálysértési értékhatárt meg nem hala dó rongálásról van szó. Tehát akkor, amikor ezen értékhatár feletti rongálás van, tehát például műemléket károsítanak meg, azt gondolom, hogy vita nincs a Házban, hogy ilyen esetekben a büntetőjogi szankció egy megfelelő eszköz. Ugyanakkor amikor itt szabá lysértési értékhatárt meg nem haladó károkról beszélünk, tekintetbe kell venni a mérleg másik serpenyőjében, amikor egy ilyen szabálynak az alkotmányosságát mérlegeljük, hogy tetszik, nem tetszik, függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye a falfirkáról, ez is egyébként az önkifejezésnek, nagyon gyakran egyébként a politikai véleménynyilvánításnak egy formája. Tehát még egyszer hangsúlyozom, itt olyan cselekményekről van szó, amelyeknél az okozott kár csekély jelentőségű, és itt bizony nem lehet elmenni s zó nélkül amellett, hogy egyébként az, amit korlátozni kívánunk, egy alkotmányos alapjog, egy eminens politikai szabadságjog.
