Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 30 (55. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3630 a bizo vagy nem akartuk megvalósítani azt, amiről szó volt, ugyanakkor ez felveti annak a gyanúját, hogy ha a kétharmados felhatalmazás nem elég ennek a keresztülviteléhez, akkor mi lesz elégség es. De ezenfelül is azt kell mondanunk, hogy a legnagyobb és hatalmas fenntartásaink ellenére is támogatnánk ezt az előterjesztést abban az esetben, ha olyan módosító indítványainkat be tudnák fogadni, amelyek alapvető és rendszerszerű változtatást is tudn ának előre jelezni a következő évekre, ugyanis az általános vita kereteit kihasználva ki kell hangsúlyoznom, hogy itt nem lehet csak erről az előterjesztésről önmagában leszűkítve beszélni, hanem holisztikus világnézettel kell az egész rendszert kezelni. E zért mondjuk azt, hogy ha a szülőtámogatási életjáradékot legalább nyomokban be tudnánk vezetni, akár lépcsőzetesen, és a későbbiekben egy kiterjesztett formában, magyarán, azt a rendszert, hogy a dolgozó gyermek személyi jövedelemadójának egy része közvet lenül gyarapítsa és szaporítsa a szülei nyugdíját, már tudnánk afelé hatni, hogy minőségi gyermekvállalás következzen be Magyarországon, és afelé is tudnánk hatni, hogy igenis a demográfiai katasztrófát elkezdjük elhárítani. Ez nem egy egy- vagy kétéves fo lyamat lesz, sajnálatos módon az egyik bizottsági ülésen a kormányzat egy képviselője olyat mondott, hogy majd ebben a ciklusban a korfát rendezzük és helyrerakjuk. Hölgyeim és uraim, ha ez harmincnegyven év alatt sikerül, akkor én nagyon boldog leszek, é s abban a tudatban hajtom álomra a fejem, hogy megmenekült a nemzetem, de biztos, hogy nem egy cikluson belül bekövetkező dologról lesz szó. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Az biztos!) Az MSZP 65 évre emelte a nyugdíjkorhatárt, és jelen pillanatban sajnos ezzel ellentétes irányba ható tendenciák nem vagy csak nyomokban tapasztalhatóak. Azt is el kell mondanunk, hogy a gyermeküket otthon nevelő asszonyok helyzetét, azokét, akik a legtöbbet áldoznak a nemzet oltárán, miszerint tanult, kiművelt emberfők et produkálnak a magyar társadalom számára, nem veszi kellőképpen figyelembe ez az előterjesztés, tehát igenis ragaszkodnánk ahhoz, hogy a szolgálati időről legyen szó, és ne csak a munkaviszonyról beszéljünk ebben az esetben. Egyébként hozzá kell tennünk azt is, hogy a természetes az lenne, ha a nyugdíjat megint úgy hívnák, hogy sok gyerek, tehát ha a magyar társadalom tagjai is belátnák azt, hogy nem lehet kizárólag az állami eltartórendszerre hagyatkozni, azon egyszerű oknál fogva sem, hogy a kormányzata ink sorozatosan mulasztják el mind a korfa rendbetételét, mind pedig a népesedési katasztrófa elhárításának a lépéseit. Nagyon remélem, hogy azok a kísérletek, amelyek fellelhetők ezzel kapcsolatban, valóban hatásosak lesznek. Annak érdekében, hogy így leg yen, a Jobbik népesedési vitanapot kezdeményezett, és nagyon reméljük, hogy ez meg is fog valósulni, komoly, a gyakorlatban is foganatosítható eszközök csokrához, sokaságához fog vezetni. Ugyanakkor ezen kérdéskört azért kell tágabb összefüggésben kezelnün k, mert el akarjuk kerülni és véleményem szerint el kell hogy kerüljük azt a nyugateurópai dilemmát, amelynek értelmében az elöregedés folytán sorozatosan 70 évre vagy 70 év közelébe emelik a nyugdíjkorhatárt, a skandináv országokban pedig már olyan kétsé gbeesett lépéseket is terveznek, legalábbis erről beszélnek, amelyeknek értelmében maximálnák a nyugdíjas éveket, példának okáért húsz esztendőben. És mi történik húsz év nyugdíjfizetés után? Pusztuljon el a polgár, mert már haszontalan tagja a társadalomn ak? Tehát be kell látni azt is, hogy a hosszú távú megoldás felé csak az vezethet el, ha az idősek helyét újra megtaláljuk a társadalomban, újra megkapják a nekik kijáró tiszteletet, választások előtt nem őket próbálják megvásárolni pár tízezer forintos cs ekkekkel, és igenis emberszámba veszik őket újra és folyamatosan és folytatólagos jelleggel, nem csak négyévenként egyszer, és nem csak a ciklusok legeslegvégén, amikor meg kell vásárolni a szavazatokat, és nem tekintenek úgy a nyugdíjasokra, mint egy megv ásárolható rétegre - ismerünk mellette több másikat. (11.40) És sajnálatos módon ezen rétegek megvásárlása vagy megvásárlási szándéka próbálja eldönteni a választásokat, nem pedig azok a szakmai koncepciók, amelyek adott esetben fenntarthatóvá teszik a mag yar korfát, vagy fenntarthatóvá a nyugdíjrendszert, amely jelen pillanatban nem az.
