Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 30 (55. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZŰCS ERIKA (MSZP):
3622 Márpedig most az a feltételezés, hogy marad, az emelt korhatár marad, és ebben a korhatár és emelt korhatár rendszerben jelenik meg egy új intézkedé s, amely azonban valójában nem nyugdíjintézkedés, hanem nagyon hangsúlyozottan családpolitikai intézkedés. Ezért először engedjék meg, hogy a családpolitikai vonatkozásairól mondjam el azt, amit nem csak én gondolok. Itt többen megpróbálják a véleményünket úgy aposztrofálni, hogy mi akadékoskodunk. De én nagyon szívesen odaadom az emaileket azoknak a képviselőtársaimnak, akik nem hiszik el, hogy az érintett nőknek van magukhoz való esze. Villámgyorsan levették a kommunikáció során, hogy mi az, ami rájuk né zve előnyös és hátrányos, és tökéletesen értik, hogy számukra ez kedvezmény vagy éppenséggel nem, hogy ők ebben a dologban diszkrimináltak más nőtársaikhoz képest, vagy éppen nem. Úgyhogy engedjék meg, hogy azt mondjam, igenis állampolgári vélemény, érinte tt nők véleménye is bőven megfogalmazódik abban, amit én most el kívánok önöknek mondani. Az első az, amit már mondtam a kisebbségi véleményben is, és itt sajnos Tarnai képviselő úr fölszólalása még inkább hangsúlyossá teszi ezt az észrevételt, hogy a nők kettős helytállását nem 40 év után utólag, hanem elsősorban akkor kell támogatni, főleg, ha több gyermeket szeretnénk, márpedig több gyermeket szeretnénk, amikor ez a teher és ez a feladat éppen megjelenik. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkavállalás, a fog lalkoztatás, a gyermekelhelyezés, a gyermekfelügyelet és a szülői szerepekben történő egyenrangú részvétel lehetőségének biztosítása akkor, amikor a gyermekvállalásra a párok készülnek, illetve a kisgyermeket vagy az éppen cseperedő gyermeket nevelik. Még egyszer hangsúlyozom én is, amit Ertsey Katalin képviselő asszony mondott, Európában azok a társadalmak sikeresek népesedéspolitikai szempontból, ahol ezt a fajta szülőgyermek modellt preferálják a jogszabályok és a kedvezmények. Norvég fiatal pár érkezet t a lányomhoz családlátogatóba, hoztak magukkal egy 8 hónapos kisgyermeket, és a beszélgetésből kiderült, hogy ott ez a dolog úgy van megkomponálva, hogy mind az anya, mind az apa a gyermek meghatározott életkoráig munkaidőkedvezményt vehet igénybe, mindk etten 60 százalékos munkaidőben dolgoznak, és így tudják megoldani azt, hogy a 8 hónapos kisgyermek mellett mindig valamelyik szülője van, és egyelőre még nem kellett gyermekintézménybe adni. Mondhatnám egyébként a nők munkahelyi biztonságának erősítését, amely azért ma egyáltalán nem jellemző, bizony nagyon sok nő szorong, amikor gyermeket illetően, a, vagy amikor a gyermek mellől visszatér a munkába, hogy vajon a főnökei, a munkahelye hogyan fogja azt elviselni, hogy a gyermek megbetegszik, hogy őrá nem lehet abban az értelemben számítani, ahogy egy, már ilyen feladattal nem terhelt nőre. Ezekkel a kérdésekkel érdemes lenne foglalkozni, ha komolyan gondoljuk a gyermekvállalást, mert ezek szerintem a közeljövőben sokkal inkább hatnak a gyermekvállalási szá ndékra, semmint az, hogy 40 év múlva a gyermekneveléssel töltött időt is beleszámítva elmehete egy nő nyugdíjba vagy sem. Ugye, itt valaki azt mondta, hogy igenis jólesik a nőknek. Igenis, jólesne, egyetértek. Csak nem jólesik, hanem jólesne mindazoknak e nnek az intézkedésnek a bevezetése, akik arra számítottak az ígéret után, hogy a szokásos szolgálatiidőszámítás alapján 40 év után jogosultságot szereznek a nyugdíjba menetelre. Van itt még egy dolog, amit muszáj szóba hoznom, ez egy értékbeli, felfogásbe li különbség. De engedjék meg, bár sokszor figyelmeztetnek arra, hogy inkább fogjuk be a szánkat, és csendben legyünk - vagy most már megfogalmazódott, hogy menjünk is haza , hogy mégis, ha már itt vagyunk, elmondjuk ezt a véleményt, hogy itt most ennek a törvénynek a kapcsán a nők családbeli és nem munkavállalói szerepének, nem ebben az értelemben értékteremtő szerepének a hangsúlyozása folyik. Nem a fiatalok gondoskodnak és szolidárisak az idősebb generációval, hanem a nő az, aki idősebb hozzátartozóit á polja. Nem a szülők gondoskodnak a gyermekről, hanem az anya gondoskodik a gyermekről. Innen egy lépés, hogy kijelentsék, a tanulásunkra fordított pénz is kidobott dolog, mert jobb nekünk otthon, hiszen ahogy Varga képviselő úr elmondta, más feladatra
