Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 23 (51. szám) - A nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PŐSZE LAJOS (Jobbik):
3093 hozzászólási idő leteltét.) a jogalkotó egy ilyen törvényjavaslat során, hogy messzemenően az egyéni jogok tiszteletben tartásával kíván eljárni. Ennyi. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Koszorús László képviselő úrnak, Fidesz. (17.00) KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden reagáljak Schiffer úr felszólalására. Sajnos nem hallotta az én fe lszólalásomat, mert nem volt bent a az elhangzot. Így egy kicsit nehezen tudom elképzelni, hogy… De természetesen a felvetésével csak annyi volt, véleményem szerint, a probléma, ha már kisstílűként jeleníti meg a hozzászólásomat, amit ugyebár nem hallott, akkor felvet bennem egy kérdést az ön felszólalása, miszerint konstruktívan szól hozzá, utána meg az orwelli rémképpel próbál itt operálni, hogy az állam majd az 50es évekhez hasonlóan az állampolgárok adatait jól kezelie, vagy sem. Én arra bátorítottam, bár ön nem volt jelen, hogy ha van esetleg egy olyan modell, ami a kettő között mégiscsak egy letisztultabb formát tud adni ennek az egész adatvagyonkérdéskörnek, akkor azt érdemes talán elmondani. Hiszen jelen pillanatban ebben a kérdéskörben, mint ahog y egyébként Európában és máshol is, az állam bizonyul a legjobb gazdának. Tehát ha orwelli rémképekkel próbálunk itt operálni, akkor az a konstruktivitástól viszonylag messze van. Az meg, hogy ki milyen típusú felszólalást enged meg magának a parlamentben, ha legalább meghallgatta volna, akkor talán nem - ha jól idézem - kisstílűnek nevezte volna az ön magaslataiból képviselőtársának a hozzászólását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Pősze Lajos képviselő úr, Jobbik. PŐSZE LAJOS (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Néhány praktikus kérdéshez szeretnék hozzászólni az előterjesztés kapcsán. A céllal lényegében egyetértünk. Először is ennek az egész átállásnak a költségvonzata. Nem olcsó felbontani a szerződéseket a mostani cégekkel, nagyon komoly jogi viták elé nézhet az, aki belekezd egy ilyenbe. Nem tudom, nem látom ennek a költségvetési részét. Lehet, hogy a kormányzat informatikai fejlesztési programjában ez benne van, beleértendő, de itt súlyos milliárdokról van szó, ezt látni kell. Kettő. Nem elég azt kimondani, hogy az üzemeltetést, feldolgozást, mondjuk, százszázalékosan állami tulajdonú cégek végezhetik, hiszen általában egy re ndszer, legyen az egy készen megvett rendszer vagy pedig egy fejlesztés, az sosincs statikus állapotban, azt mindig fejleszteni kell. És a törvény azzal még nem foglalkozott, nem határozta meg, hogy igen, ha van egy százszázalékos állami tulajdonú működtet ő, akkor az vajon hogyan viszonyul az általa működtetett rendszerhez, annak milyen részeit és milyen szerződésekkel adhatja ki fejlesztésre, karbantartásra. Tehát az üzemeltető, a működtető és alvállalkozóinak kapcsolatrendszere, számomra legalábbis, a tör vényben nincs meg. Elveszett. Ez egy rendkívül izgalmas kérdés, mert ha mindent kioutsourcingol az üzemeltető meg a működtető, akkor ugyanott vagyunk, ahol a part szakad. Tehát ez egyelőre hiányossága a törvénynek. Nagyon fontos stratégiai kérdés lehet az is, hogy vajon kelle egy nagy állami központi adatfeldolgozó, vagy pedig legyen sok, mindenkinek egy saját feldolgozója. Én láttam arra is példát, volt Magyarországon kísérlet a 80as években, amikor létrehoztak egy közös intézményt, az összes államigazga tási informatikai feldolgozásra. Nem igazán működött, nem vált be. De az se volna jó, ha minden minisztérium vagy üzemeltető vagy működtető csinálna egy saját rendszert, mert ha
