Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. szeptember 13 (29. szám) - Az afganisztáni békemissziós küldetés közben elhunyt magyar katonák haláláról - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kövér László): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
30 Én a magam részéről Brüsszelben ezt az álláspontot képviseltem eddig is, most is azt fogom képviselni, hogy térjünk vissza ahhoz az elszámolási rendszerhez, amely ezt egy jövőbeni fölhalmozásnak tekinti, nem pedig a költségvetési hiányszámot nö veli. Ha ezt el tudjuk érni Brüsszelben, akkor nyugodtabban tudunk beszélni az egész nyugdíjrendszer jövőjéről. Ha ezt nem tudjuk elérni Brüsszelben, akkor az ön által fölvetett kérdés sürgőssé, akuttá és aktuálissá válik majd. Ami az afganisztáni dolgot i lleti - elnézést, hogy kicsit hosszúra nyúlnak a válaszaim, de annyi mindent mondtak, fontos ügyet, hogy úgy érzem, nem lenne helyénvaló válasz nélkül hagyni őket : az Afganisztánból való kivonulás helyett egy másik kérdés megválaszolását javasolom a magy ar közvéleménynek. Azt a kérdést kell eldönteni, hogy hogyan akarja Magyarország a saját biztonságát megoldani: egy szövetségi rendszeren belül akarja megoldani - ez azt jelenti, hogy kevesebbe kerül, viszont nemzetközi szerepvállalással jár , vagy úgy dö nt, hogy szövetségi rendszeren kívül akarja megoldani saját erőből, akkor nincs nemzetközi szerepvállalás, de jóval többe kerül. Ezt a döntést kell igazából meghozni, ezeket a számokat kell végignézni, és ezek alapján lehet arról beszélni, hogy az Afganisz tánban való szerepvállalásunk egyébként magyar nemzeti érdekek, költségvetés, védelempolitika szempontjából indokolt vagy sem. A mi tudásunk, a mi számításaink azt mondják, hogy egész addig, amíg van elegendő önkéntes - ez egy fontos dolog , aki külföldön vállaljon szolgálatot, addig érdemes szövetségi rendszeren belül gondolkodni Magyarország biztonságáról. Ezért vagyunk mi hívei egyébként Magyarország NATOtagságának is. Ez nagyobb, olcsóbb és biztosabb megoldást jelent mindannyiunk számára, az életünk b iztonsága számára. Ami az élősködést illeti - és aztán, azt hiszem, hogy nagyjából talán a végére is értem a fölvetett kérdések megválaszolásának : ön három dolgot mondott, amelyet érdemes megfontolni. Az egyik a politikusok álláshalmozása. Ez nem egy súl yos költségvetési tétel, bár a mostani helyzetben minden forint számít, de mint említettem, talán jövő tavasszal tisztábban látunk ebben az ügyben. A másik a nemzetközi cégek élősködése. Itt is javasolnék azért némi árnyaltságot. Nem hiszem, hogy Magyarors zágnak kifogást kellene emelni olyan nemzetközi cégek magyarországi jelenléte ellen, amelyek olyan termékeket állítanak elő, amit mi nem tudunk. A reklámot elkerülendő nem nevezek meg gépkocsimárkákat; igyekszünk mi, de nem megy. Tehát ilyen körülmények kö zött nem látom annak okát, hogy miért kellene távol tartani Magyarország számára egyébként munkahelyet jelentő, fejlett technológiát idehozó beruházásokat, sőt, ezeket inkább bátorítani kellene. Sőt, mint említettem a mondandómban, új megállapodást kell kö tni a reálgazdaságba történő befektetéseket fejükben forgató külföldiekkel és magyarokkal egyaránt, és a külföldiek közül azokat kell előnyben részesíteni, akik olyasmit hoznak ide, ami nekünk nincsen meg. A másik dolog, hogy viszont van olyan szolgáltatás is Magyarországon, amit külföldiek végeznek, pedig mi is képesek lennénk rá. Itt az a helyzet, hogy versenyszituáció van. Itt azt tudjuk elvárni - anélkül, hogy beleavatkoznánk egyébként a gazdasági élet ezen területébe , hogy tisztességesen fizessenek a dót, alkalmazzák tisztességes körülmények között a magyar embereket, és fizessenek nekik tisztességes bért. Ezen túlmenően pedig azt gondolom, hogy minél több kisvállalkozót kell abba a helyzetbe hozni, hogy középvállalkozó legyen, minél több középvállalko zót kell abba a helyzetbe hozni, hogy nagyvállalkozó lehessen, és minél több nagyvállalkozást kell abba a helyzetbe hozni, hogy regionális nagyvállalkozó lehessen, és nagyvállalkozást tudjon működtetni, és ezáltal Magyarország is ebben az európai méretű sz abad tőkeáramlásban a mainál sikeresebben tudjon részt venni. Én ezt az utat járhatónak látom. Minden más út ebben a pillanatban járhatatlan. A nemzetközi gazdaságpolitika szabályozórendszere nem abba az irányba megy, amely különböző szektorokat egész egys zerűen kivenne a nemzetközi tőkeáramlás hatása alól. Gondolkodni lehet ezen, terveket lehet készíteni, csak szeretném jelezni, hogy ma ez az Európai Unión belül nem lehetséges. Ezért inkább vegyük rá őket arra, hogy fizessenek tisztességesen adót, adjanak munkát az embereknek, adjanak nekik tisztességes munkakörülményeket, és adjanak az
