Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 16 (47. szám) - A szovjet megszállást követő szocialista rendszerek által biztosított politikai nyugdíj-privilégiumok megszüntetéséről és a szocializmus áldozatainak társadalombiztosítási kompenzációjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - MILE LAJOS (LMP):
2519 társadalombiztosítástól, addig ennek a jogszabálynak mindig lesz létjogosultsága, hiszen, még ha szimbolikus is lenne a tényleges hatása, erkölcsi elégtételt adni az áldozatoknak sohasem késő. Ha azt gondoljá k például, mondjuk, a szocialista képviselőtársaim - akik most nincsenek itt, mint említettem , hogy az ő szellemi elődeik, mentoraik, apósuk, anyósuk ezt is megúszhatja majd, nekik hadd idézzem ismét Wittner Máriát! “Azt várja tőlünk most a világ, hogy p usztán keresztényi könyörületből bocsássunk meg, lépjünk tovább? Bocsássunk meg azoknak, kik gyermeket lánctalppal tapostak, akik a sortüzet vezényelték? Bocsássunk meg a mészárlásért, a sokévnyi kegyetlen megtorlásért? Felejtsük el, hogy arccal lefelé tem ették a magyart, hogy sokaknak csak az emigráció maradt? Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait, a halálraítéltek utolsó szavait? Bocsássunk meg, s majd ítél a történelem? Hát nem! Nem és nem!” Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és a F idesz soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most felszólalásra következik Mile Lajos, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. MILE LAJOS (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! L ehet, hogy a késői órának vagy a koromnak tudható be, de az előterjesztők szavait hallgatva sok minden erőt vett rajtam, csak éppen a forradalmi hevület nem, de nem is kívánok többet reflektálni az elhangzottakra, inkább nézzük a dolgot magát. Az előttünk lévő képviselői indítvány egy ellentmondás feloldását, egy régóta létező igazságtalanság megszüntetését tűzte ki célul. A jelzett ellentmondás lényege, hogy az 198990es alkotmányos forradalom óta Magyarország demokratikus jogállamként definiálható, ám az új keretek között is tovább él azok privilégiuma, kiváltságos díjazása, akik az előző, szocialista elnyomó rezsim irányítói, politikai, egzisztenciális haszonélvezői voltak. Mintha csak kizárólag a keretek változtak volna meg, ám az elismerésben rejlő ges ztus azt jelzi, hogy a keretektől függetlenül, sőt azok ellenére a demokratikus jogállam kiemelten méltányolja mindazok valamikori tevékenységét, akik épp az új társadalmi berendezkedés, az új keretek kialakulásának esélyeit voltak hivatottak ellehetetlení teni, ha kellett, kivégzésekkel, bebörtönzésekkel, deportálásokkal, ha kellett, akkor fenyegetéssel, zsarolással, emberek tönkretételével, mindenféle demokratikus szabály mellőzésével, a legalapvetőbb emberi jogok folyamatos megsértésével. A helyzet tehát abszurd, hiszen a demokratikus jogállam szemléleti alapvetéseit kérdőjelezi meg a jelzett ellentmondás. Az ellentmondás megszüntetésére irányuló politikai akarat tehát támogatható és támogatandó is. Az előterjesztés másik aspektusból vizsgálva egy morális elemet is tartalmaz, jelesül a méltánytalanság megszüntetésére, az igazságosság visszaállítására irányul, nagyon helyesen. Az irány tehát támogatandó. Ennél az elemnél nagy a kísértés a pátoszra, a profetikus hevületre, az ezekkel járó túlzásokra, esetleg torzításokra, ugye. Az ilyen érzelmi túlfűtöttség helyett annak tudomásulvételét ajánlom, hogy a társadalom igazságérzetének tökéletes helyreállítása illúzió. A teljességigény dicséretes ugyan, ám igazán komoly szellemi, szakmai erőfeszítést az igényel, ho gy az adott területen minél pontosabb megoldásokat tudjunk javasolni. És ez sem kis feladvány. Ennek illusztrálására sajnos ez a törvénytervezet is alkalmat nyújt. (21.50) Nagyon sokan dolgoztak az államigazgatás különböző terü letein olyanok, akik jóvátehetetlen károkat okoztak, ám a taxatív, és tegyem hozzá: elég slendrián és hiányos felsorolásból mégis kimaradtak. Ennek természetesen oka lehet a jogbizonytalanság elkerülésének dicséretes szándéka, ám a megfelelő arányérzék hiá nya, a súlyozás problémái is okozhatják a pontatlanságokat, hiányosságokat. Ha már az ifjúsági szervezetek vezetői bekerültek - nagyon helyesen - a felsorolásba, joggal vetődik fel a kérdés, hogy a korabeli szakszervezet, vagy a jobblétre szenderült
