Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 16 (47. szám) - A szovjet megszállást követő szocialista rendszerek által biztosított politikai nyugdíj-privilégiumok megszüntetéséről és a szocializmus áldozatainak társadalombiztosítási kompenzációjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - NOVÁK ELŐD (Jobbik), a napirendi pont előadója:
2511 Kompromisszumos a javaslat azért is, mert mi kizárnánk például a közéletből is az előző rendszer vezetőit. Erre is benyújtottunk alkotmánymódosítást, ezt is lesöpörték, azonban ez a javaslat tehát egy minimáljavaslat. Nagyon fájt nekünk, hogy Biszku Bélát még beidézni sem engedték országgyűlési bizottság elé, amikor nemes egyszerűséggel letiltotta személyiségi jogaira hivatkozva a róla szóló dokumentumfilmet. Amikor, azt gondolom, egy nagyon frappáns jobbikos javaslattal alkotmánybeli kötelezettségére alapozva azt javasoltuk, hogy bizottság elé be lehet idézni, és köteles a bizottság előtt vallomást tenni, akkor a bizottság fideszes elnöke a gyermekeire való tekintettel, azoknak az érzékenységére hivatkozva, mert valahogy mindig fontosabb a mai társadalomban a bűnözők érzékenysége és a jogai, mint az áldozatoké, nos rá hivatkozva, gyermekeire hivatkozva nem lehetett még beidézni sem és pellengérre állítani. Azt gondolom, hogy az visz ont a minimum, hogy ne jutalmazzuk. Erről szól ez a javaslat, ez a minimáljavaslat. Nagyon félünk ugyanakkor attól, és már most megkongatom a vészharangokat, hogy az ilyen javaslatok esetén, amiket már nem lehet megakadályozni, mert a társadalmi felháborod ás már olyan nagy, annak megpróbálják valahogy a felvizezését elérni. Ahogy ezt láthattuk nagyon ravasz módon Lendvai Ildikótól például a határon túli tanulmányi kirándulások esetében, hogy hogyan próbálta meg eltéríteni a javaslatot, hogy végül is aztán m ajdhogynem még holokausztprogramokra is lehetett volna fordítani az eredetileg egészen más, a határon túli osztálykirándulásokra szánt pénzből. (21.10) Fel vagyunk készülve arra is, hogy az MSZP várhatóan hogyan fog reagálni erre. Bár jelenleg nincs itt az Országgyűlésben (Derültség.) , és ez egy ünnepélyes pillanat, azonban volt már pengeváltás ezt megelőzően is, hiszen Murányi Levente ’56os forradalmár képviselőtársammal tartottam egy sajtótájékoztatót az MSZP székháza előtt, és ők nagyon is tiltakoztak e z ellen, mondván, hogy nagyon is célt tévesztett. Korózs Lajos, az MSZP elnökségi tagja azt állította, hogy nincs szükség a jobbikos törvényjavaslatra, amely megszüntetné a szocialista rendszer vezetőinek ma is meglévő haszonélvezetét, mondván, már nem lét eznek kiemelt nyugdíjak. Ennek a cáfolatára engedjenek meg egy rövid kitérőt, mert ha most örvendetes módon nincsenek is jelen, sajnos ez az örömünk, félek, hogy nem tart sokáig, és mivel nagyon komoly érdekeket sért az ő köreiben, számolunk azzal, hogy eg y komoly médiakampányt is elindítanak ez ellen. A valóságban ugyanis éppen annyira nem léteznek csak a kiemelt nyugdíjak, ahogyan Magyarországon sem voltak persze megszállók, csak ideiglenesen hazánkban állomásozó baráti szovjet csapatok. Korózs Lajos kije lentéseit szándékos hazugságnak is lehetne persze minősíteni, hiszen a volt szociális államtitkár nemcsak a hírekből, hanem közvetlenül a precíz indítványból is tájékozódhatna, ha már 1994 és 2010 között képviselő volt. Jogilag valóban nem léteznek kiemelt nyugdíjak, ezt szögezzük le, ezért a szovjet megszállást követő szocialista rendszerek által biztosított politikai nyugdíjprivilégiumok megszüntetéséről szóló jobbikos törvényjavaslatnak csak az indokolásában szerepel köznyelven a kiemelt nyugdíjak rende zésének ügye. A nyugdíjtörvényt a Hornkormány alatt fogadták el, amely szerint a pártállami vezetők munkáját - ha lehet ezt annak nevezni - ugyanúgy kiemelt díjazással ismerik el, mint az előző rendszerben. A szocialisták várhatóan azzal érvelnek majd, ho gy a külön nyugdíjak már megszűntek, csakhogy az exkomcsi vezetők nyugdíja nemcsak azért volt magas, mert nyugdíjkiegészítést kaptak, hanem azért is, mert a rendes nyugdíjuk is nagyon sok. Az pedig nyilvánvalóan azért magas, mert a nyugdíj összege minden munkavállalónak a korábbi fizetéséhez igazodik, így akinek magas volt a fizetése, annak a nyugdíja is magas. Vagyis a kommunista vezetők nyugdíja azért magas, mert állami vezetőként magas fizetést kaptak.
