Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 16 (47. szám) - A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
2502 illetve milyen tanulságok szűrhetőek le a tavaly kialakuló helyzetből, akkor az egyik fő javaslatunk arra vonatkozott, hogy meg kellene fontolni, hogy az állami fe lügyelet rendelkezzen legalább a lakossági ügyfelek tekintetében egy termékjóváhagyási jogkörrel. Tehát magyarul, ha valóban úgy gondolja a kormány, hogy véget kell vetni a spekulatív kapitalizmus időszakának, akkor ehhez megfelelő eszközöket kell tenni a közösségi ellenőrzés szervei kezébe, így például a pénzügyi felügyelet kezébe. Ha úgy gondolják, hogy valóban vége van a spekulatív kapitalizmus korszakának, akkor olyan eszközt kell adni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kezébe, ami legalábbis gá tolni tudja olyan termékek, olyan pénz- és tőkepiaci termékek bevezetését, amelyek kockára teszik családok egzisztenciáját. Tehát én itt csak megjegyzem, hogy továbbra is várjuk azzal kapcsolatban az előterjesztést, és könnyen lehet, hogy magunk is fogunk olyan törvényjavaslatot benyújtani, amely a PSZÁFnak ezt a termékjóváhagyási jogkörét erősítené meg, illetve ebbe az irányba erősítené meg a PSZÁF jogkörét. De szintén említhetem azt, hogy általában véve az ügyfélvédelmi fejezetét, tehát ha úgy tetszik, a Hpt. fogyasztóvédelmi fejezetét komolyan át kellene gondolni, komoly garanciákat kellene betenni a sok esetben a bankokkal szemben kiszolgáltatott polgárok érdekében. Ami a konkrét törvényjavaslatot érinti most már a hiányokon továbblépve, először is az, kapcsolódva az előbbi megjegyzésemhez, hogy a másik fő eszköz a pénzügyi felügyelet kezében a termékjóváhagyási jogkörön kívül az lenne, ha ezt az úgynevezett közérdekű perlési jogkört nemcsak kártérítések érvényesítésére tudná használni, hanem semmisség i pereket tudna indítani a felügyelet az olyan általános szerződési feltételekkel operáló bankokkal, pénzügyi intézményekkel szemben, ahol az általános szerződési feltétel egyébként a polgári törvénykönyv vagy éppen a hitelintézeti törvény rendelkezéseibe ütközik. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ebben legalábbis nem egyértelmű, mármint abban nem egyértelmű, hogy így, ebben a formában indíthate nem kártérítési pert a pénzügyi felügyelet. Mi azt szeretnénk, és erre terjesztettünk is már elő módosító javasl atot, hogy fogalmazzunk világosan: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete rendelkezzen olyan perlési joggal, ami ha eredményes a bíróság előtt, oda vezethet, hogy a törvénytelenül használt általános szerződési feltételekre a bíróság ki tudja mondani az érvénytelenséget. Tudom, hogy ez egy nagyon súlyos jog, de ugyanilyen súlyos következményekkel jár az, ha egy bank tisztességtelen általános szerződési feltételeket használ. És ha belegondolunk abba, hogy az egyszerű állampolgár milyen mértékben van kiszol gáltatva a bankoknak, hogy miképpen tudja ellenőrizni, hogy egyáltalán mi következik egyegy általános szerződési feltételből, egyegy blanketta intézkedésből, akkor azt gondolom, hogy egy ilyen perlési jog legalábbis nem eltúlzott. (20.30) Természetesen, ha ilyen perlési jogot adunk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a kezébe, ez azt is jelenti, hogy ilyen esetekben a bíróság bizony úgymond erga omnes, tehát mindenkire kiterjedő hatállyal tudja egyegy általános szerződési feltételre, egyegy ren delkezésre vagy éppen a teljes blankettára nézve kimondani az érvénytelenséget. Ezért fogalmaztam az imént úgy, tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy súlyos lépés, hiszen ez azt jelenti, hogy minden egyes esetben, amikor ezt a blankettát vagy annak egy pass zusát alkalmazzák, akkor az érvénytelenség jogkövetkezményeit érvényesíteni kell. Viszont gondoljunk bele, hogy az elmúlt években hány olyan eset volt, amikor az apró betűs részekben elrejtett vagy olyan szövegezéssel elkészített blankettaszerződések sodor tak válságba családokat, amiket az egyszerű fogyasztó, az egyszerű hitelért folyamodó állampolgár egész egyszerűen nem tudott értelmezni, nem voltak meg azok az eszközök a kezében, amiket egyébként más blankettaszerződések tekintetében a polgári törvénykön yv más piacokon, más piaci szereplőktől megkövetel. Pusztán csak annyit állítok, hogy a bankok esetében számolnunk kell a fogyasztók fokozott kiszolgáltatottságával, tehát nem lehet arra játszani, hogy minden egyes esetben a fogyasztó honpolgár abban a hel yzetben van, főleg akkor,
