Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - A 2011. évi népszámlálásról szóló 2009. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
2321 A III/IIIas… - Az elnök csenget) , azt hiszem, hogy egy népszámlálási… Igen, a III/IIIas listákig és így tovább. Azt hiszem, hogy egy ilyen országban a népszámlálási törvény módosítása nem egyszerűen népszámlálási vagy s tatisztikai szakkérdés, még csak nem is egyszerűen adatvédelmi szakkérdés, hanem ráerősíthet félelmekre, megerősíthet vagy megkurtíthat szabadságot és biztonságtudatot is. Ebből a szempontból is érdemes tanulmányoznunk az előttünk lévő törvénymódosítást. Államtitkár úr nagyon helyesen hívta fel a figyelmet arra a problémára, hogy nincs nagy bizalom a kérdezések iránt a magyar lakosságban, és épp ezért különböző esetekben csökken a válaszolási hajlandóság. Egy részkérdésben utal is rá, hogy talán ezért nem kell rákérdezni a vagyoni állapotra is. De vajon növelie a bizalmat, és növelie az őszinte válaszadási hajlandóságot, ha egy csomó szenzitív adat mellett fölírják a lakcímemet is? Attól tartok, hogy ez nem növeli, hanem csökkenti ezt a hajlandóságot. (22 .20) Különösen, ha összekötjük a mostani módosítást a pár hónappal ezelőtt elfogadott korábbi módosítással, ami néhány szenzitív adat, különösen a vallás tekintetében, igen, a megtagadás lehetőségét is nyitva hagyva, kérdéseket tett be a népszavazási kérdé skörbe, kérdéseket tett be, annak ellenére, hogy ez az Eurostat ajánlásai között nem szerepel, és annak ellenére, hogy az Európai Unió 27 tagországának többségében nem kérdeznek rá például a vallásra. Gondoljuk végig megint csak a magyar viszonyokat! Bemeg y oda valaki, aki a mindenható hatóság képviselője, egy olyan hatóság képviselője, aminek a jelek szerint módja van visszamenőleges hatállyal törvényeket módosítani, eztazt elkobozni. Azt mondja: mondd meg a vallásodat! Nem kötelező megmondani. De vajon e gészen biztos, hogy a megkérdezett szabadsága teljes spektrumában és a szabadságfoka teljességével meg meri tagadni ezt a választ? Ebből még relatíve kisebb probléma származott, amíg ugyanaz a kérdező nem kérdez rá a lakcímére is. Még egyszer mondom: ez ne m technikai pontosítás, egyáltalán nem az, hiszen a kötelezően megválaszolandó kérdések között nemcsak a lakcím szerepel, hanem az illető életkora, foglalkozása, iskolai végzettsége, talán a családi státusa és így tovább, és így tovább. Egyetlenegy eset va n, amikor rövid távon nem beazonosítható mindezen adatok alapján az illető személy: ha az adott lakásban olyan ikertestvérek laknak, akiknek a neme azonos, a családi státusa azonos, foglalkozása és iskolai végzettsége azonos. Náluk tényleg nem lehet tudni, hogy Péter vagy Pál ad felvilágosítást az esetleges fogyatékosságáról, a vallásáról vagy más szenzitív adatról. Minden más esetben evidensen beazonosítható, abban a pillanatban, amikor a népszavazási kérdőívre mindez az adat rákerül. Kétségkívül van ponto sítás is az önök javaslatában az időhatárok pontosításán túl, az valóban egy pontosítás, vagy mint elhangzott, nem a termékenységre fognak rákérdezni, hanem amit valójában a kezdeti szándék is nyilvánvalóan takart, az élve született gyermekek számára. Az i ndoklás ott úgy szól, hogy azért, mert a lakosság többsége ezt a kérdést rosszul értette. Államtitkár Úr! A lakosság többsége, ha a sokféle kérdés közül még felírják a lakcímét is, azt is félre fogja érteni, legyen mégoly jó szándéka a törvényalkotónak, a kérdezőbiztosnak és természetesen a Központi Statisztikai Hivatalnak. De nézzük meg, milyen érvek szerepelnek a lakcím felírása mögött! Egy fontos érv, hogy az úgynevezett teljeskörűséget ilyen módon lehet ellenőrizni. Én nem vagyok statisztikus, de nagyon tisztelem Vukovich Gabriella elnök asszonyt, most őt idézem. 2001ben nyilatkozott úgy, amikor elnökhelyettese volt, méghozzá többek között a népszámlálásért felelős elnökhelyettese a Központi Statisztikai Hivatalnak, hogy a teljeskörűséget meg tudták val ósítani, annak ellenére, hogy nem kérdeztek lakcímre vagy bármilyen más, a beazonosíthatóságot akármilyen rövid időtartamig lehetővé tevő adatra. Ha ő azt mondta 2001ben, hogy a teljeskörűség a lakcím nélkül is biztosított, miért nem hisznek önök neki? Én szeretnék neki hinni, márpedig ez a fő ok.
