Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2305 Munkahelye k hiányában egyszerű vágyálom, hogy pusztán a gazdasági növekedésből betömhető lesz 2012től a költségvetésen ütött sok száz milliárdos lyuk. A kirajzolódó tendencia tehát egyértelmű: továbbra is marad a súlyos munkanélküliség, maradnak az igazságtalan adó reform után hátrahagyott és vészjóslóan ketyegő időzített bombák, marad a felelőtlen, jövőtlen költségvetési politika. De a munkahelyteremtésen túl nem léphetünk előre akkor sem, ha nem számoljuk föl az államot bénító mutyivilágot, ha nem teszünk rendet az állami gazdálkodásban. Az emberek azt várták, hogy az álbaloldali kormányok korrupciós ügyeivel kampányoló Fidesz új politikát honosít meg kormányon. És itt engedjenek meg egy kitérőt, mert MSZPs, szocialista képviselőtársaim felszólalásait fura volt hal lgatni, miután jómagam is mozgalomszervezőként tüntettem a társadalombiztosítás, az egészségügy privatizációja ellen, ezek után mindenesetre furcsa önöket az igazságosság szószólóiként hallani ebben a házban. (Taps az LMP soraiban.) Sajnos, ezen a területe n is csalódnunk kellett az új kormányban is. Tovább megyünk lefelé azon a lejtőn, amin az elmúlt 20 évben egyre lejjebb vittek bennünket a politikusok. Lassan ott tartunk, hogy cikkek százai emlékeznek meg a költségvetési trükkök újabb százairól, amelyeket az Orbánkormány már bevezetett vagy bejelentett. Egyetlen példát idéznék a Figyelő című gazdasági hetilapból: trükkök, ideiglenes intézkedések születnek, amelyek ideigóráig, sőt akár 23 évig is elfedhetik a strukturális gondokat. Mintha fenntartható ál lamháztartásunk lenne, pedig dehogyis. Ez ugyanaz, az állampolgárokat gyereknek tartó tempó, ami korábban is jellemző volt a költségvetési politikára. A kétes alkotmányos értékű nyugdíjeinstandok, a parlamenti vita után suttyomban becsempészett járulékemel ések, a hátsó táblákban apró betűkkel állandósított különadók mindmind olyan aknák, amelyek nem most, hanem néhány év múlva robbannak fel majd a költségvetésben. Abban reménykedtünk, hogy az Orbánkormány megtanulta a Medgyessy- és Gyurcsánykormányok lec kéjét: a költségvetési trükkök csak néhány pillanatnyi megnyugvást okozhatnak kifőzőiknek. Ha túl sokáig tartják a tűzön, odakozmál a finom étek, és utána éveken át sikálhatjuk a nyomait. A költségvetés, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, oda fog kozm álni! A Költségvetési Tanács világosan fogalmazott: a 2011 utáni időszakban a hiány gyors és jelentős növekedése várható. Nem csoda, hogy sajnos belengették, hogy a dübörgő fülkeforradalom következő áldozata éppen a Költségvetési Tanács lehet. Trükköznek, amikor azt látjuk a költségvetésben, hogy az előző kormány által nagyon helyesen beállított 150 milliárd forintos stabilitási tartalék szőrénszálán eltűnt. Ugyanígy trükköznek a magánnyugdíjpénztári vagyonok felélésével is. Az einstand nyomán keletkező b ő 500 milliárdos bevétel valójában nem növeli a mozgásteret, hisz ezt később a kormány ígéretei szerint, ha kicsit is ragaszkodni szeretnének a jogállamisághoz, ugyanazon jogosultak számára fizetnék ki. Napi kiadásra herdálják el hosszú évek megtakarításai t. Nincsenek tehát munkahelyek, van helyette fölpörgetett luxusfogyasztás, vannak új költségvetési lyukak, és ezek eltüntetésére trükkök százai és rövid távú túlélés. Ez a lesújtó makrokép. Ezek azok a dolgok, amelyek miatt módosítók százait lesz kénytelen beadni az ellenzék, kezelendő a költségvetésben elrejtett trükkök százait. De lássuk ezután az adórendszert! A folytonosság az elmúlt 20 év felelőtlenségével egyértelműen tetten érhető a költségvetés bevételi oldalán is. A kormány a magánnyugdíjpénztári befizetések 14 hónapra történő einstandolásán felül megkezdi a felhalmozott megtakarítások felélését is. A magánnyugdíjpénztári vagyok elkobzásának, valamint a legalább ennyire megkérdőjelezhető szektorális adóknak egyetlen szakmailag megalapozott hasznos ítása a nagy társadalmi ellátórendszerek újjáépítése lehetne. A társasági adó és az szja reformja, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr forradalmi újításként tálalt, amit a keleti szél befogásaként értelmezett, az nem más, mint a lefelé tartó adóversenyben egy újabb fordulat a mélybe. Ennek az adóversenynek a tétje, hogy a tőkét egyre alacsonyabb adókkal csábítsák magukhoz a kiszolgáltatott keleteurópai államok.
