Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. KOPITS GYÖRGY, a Költségvetési Tanács elnöke:
2265 követelményeként négy év múlva ilyenkor már 400 ezerrel többen fognak dolgozni, felpörög a gazdaság, és akkor a dolgozói járulékbefizetések gond nélkül fedezik a még annál is nagyobb nyugdíjakat, mint amekkorára a most dolgozók akkor számíthatnak, ha megmaradnának a magánnyugdíjpénztár aknál. Sajnos, ugyanennek a mechanizmusnak van egy - és azt mondom, sajnos - valószínűbb kedvezőtlen változata is, amikor a feltételezett foglalkoztatásbővülés nem következik be. Saját számításaink szerint ugyanis 2014ig a kormány által kivetített 400 eze r helyett csak 100 ezer fővel bővül a foglalkoztatás. Ezt az óvatosabb feltételezést támasztják alá a nemzetközi tapasztalatok is, nevezetesen például Szlovákiában, ahol 2004ben vezetett be a kormány lineáris személyi jövedelemadórendszert, a foglalkozta tás a következő négy évben összesen 2 százalékponttal nőtt, nem pedig évente. Tegyük hozzá, hogy Szlovákiában a lineáris adó bevezetésével párhuzamosan nem jelentek meg olyan ágazati adók, amelyek fékezik a növekedést, főleg a beruházást. Kollégáim erre az esetre is készítettek egy becslést, amelyben figyelembe vették mindazokat az intézkedéseket, amelyek a költségvetési javaslat indokolásában szereplő középtávú pályából kiolvashatóak. Mivel a magánnyugdíjpénztárakból az államra szálló vagyon az azt bemutat ó táblázat logikájával ellentétben egyszerre nem használható fel nyugdíjkiadások fedezeteként és államadósságcsökkentő tételként, a két megoldás közül választanunk kellett. Feltételeztük erre föl, hogy a magánnyugdíjpénztárvagyon 530 milliárd forinton fe lüli részét az állam nem költi el folyó kiadásokra, hanem adósságcsökkentésre fordítja, ami a nettó kamatkiadások csökkenését okozza a következő években. A számítások arra az eredményre vezettek, hogy 2013 után a költségvetési egyenleg több mint 500 milliá rd forinttal rosszabb a kormányzati tervekben szereplő értéknél. Ha tehát a várt tempójú foglalkoztatásnövekedés mégsem következik be, akkor a kormány rákényszerülhet, hogy ne csak az első, hanem a második, harmadik és negyedik évben is a nyugdíjvagyonból ellentételezze a folyó hiányt, hiszen más intézkedések éppen azt a növekedést fékeznék, amelytől a rendszernek elvileg stabilizálódnia kellene. Négy év múlva, amikor elmúlnak az átmeneti intézkedések, itt maradunk évi több mint 500 milliárd forinttal magas abb költségvetési hiánnyal, csak már az átvett nyugdíjvagyon is elfogyott. A jövő évtized állami nyugdíjait nem az állam garantálhatja, hanem a jövő évtizedek adófizetői. Ha elég sokan lesznek, és elég sok adót fizetnek, akkor az á llam ki tudja fizetni a magasabb nyugdíjakat, ha nem - és ez sokkal valószínűbb , akkor a nyugdíjra vonatkozó ígéreteit az állam a későbbiekben kénytelen lesz valamilyen formában és valamilyen mértékben visszavonni. (18.00) Persze nem biztos, hogy ez a vi sszavonás könnyen átlátható lesz, mint ahogy az elmúlt húsz évben sem volt mindig átlátható, hogy mi történik a nyugdíjrendszerben. Természetesen ettől függetlenül a nyugdíjrendszer átalakítása önmagában is egy rendkívüli jelentőségű kérdés, amit egyelőre nem támasztanak alá hatásvizsgálatok, de az már nem is a középtávú, hanem csak hosszú távú vizsgálatokkal elemezhető. Sajnos, a kormány ilyet se nyújtott be a költségvetési törvényhez. Tisztelt Ház! A kormány és a parlamenti többség feladata, hogy a kockáz atokat mérlegelje vagy mérlegelni tudja. Ahhoz viszont, hogy a gazdasági szereplők hosszú távon helyes döntéseket hozhassanak, átláthatóságra van nagyon nagy szükség, be kell mutatni a gazdasági folyamatokat és a parlamenti döntések várható költségvetési h atásait. Ennek az elvárásnak a most tárgyalt törvényjavaslat egyáltalán nem tesz eleget, a kormány által benyújtott dokumentum nem átlátható, nem tartalmaz kockázatelemzést. Még azokat a kormányzati döntéseket sem nevesíti, amelyekre az alappályán maradva is számíthatnak az adófizetők, nem beszélve olyan intézkedésekről, amelyek sikertelenség esetén alkalmasak lehetnének a károk csökkentésére. Kedvezőtlen esetben a kormánynak lehetősége van rendkívüli eszközökhöz nyúlni. Nemcsak az ágazati különadók élhetne k tovább valamilyen formában, nemcsak az szjarendszerben lehet szigorítani, hanem sok minden más is elképzelhető. De vajon időben észlelni fogjuk, ha nem minden halad a tervek szerint?
