Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója:
2252 Talán azt mondja képviselőtársaim egy része, hogy messze vannak ezek a példák. Nem, nem, itt vannak velünk! Kína ugyanezt követi, az ázsiai tigrisek ugyanezt követik, tulajdonképpen minden sikeres európai modell ugyanezt követi. Még talán van egy üzenete ezeknek az európai, ázsiai és amerikai XX. századi sikertörténeteknek, ez pedig az, hogy lehet gyorsan sikert elérni, lehet gyorsan pénzügyi konszolidációt végrehajtani, kéthárom év alatt, és lehet gyorsan, tizenöthúsz év alatt felzárkózni. Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Megérkeztünk a 2011. évi magyar költségvetéshez, és tegyük fel azt a kérdést, hogy tudunke építeni már sikeres magyar nemzeti felemelkedési történetből. Még nem. De tudunk meríteni három sikeres pénzügyi konszolidációból, és tudjuk, hogy a sikeres pénzügyi konszolidáció előfeltétele a felzárkózásnak. Magyarország a XX. században már három ízben példát mutatott arra, magunknak meg a nagyvilágnak, hogy lehet gyorsan, s ikeresen pénzügyi konszolidációt, költségvetési konszolidációt végrehajtani. Az első siker az 1920as évek közepén van, az első világháború után. 1924 és ’27 között - három év alatt - Magyarország végrehajtott egy sikeres költségvetési konszolidációt. Mi v olt akkor az alapbaj? Mi volt a bajok fő forrása? Egyszerre volt magas az infláció és magas az államadósság. Az adók adója, az infláció elsöpörte a vásárlóerőt, miközben magas volt az államadósság. Hogyan oldották meg? Áttértek egy új pénzre - pénzreform v olt , koronáról pengőre. Megalapították a magyar jegybankot. Ez független volt. Az angol fonthoz kötötték, és arany alapra helyezték az új nemzeti valutát. Költségvetési egyensúlyt teremtettek, és végrehajtottak három év alatt egy gyors szanálást. (16.50) Mi a második költségvetési konszolidációs sikere a XX. századi Magyarországnak? - mert volt egy második is. A ’30as évek, a világválság utáni évek néhány éve azt mutatja, hogy az akkori magyar állam a pénzü gyeit sikeresen konszolidálta. Mi volt akkor az alapprobléma? Mi volt a bajok forrása? Magas volt az államadósság, és nem volt pénz. Alacsony volt a kereslet, az embereknél nem volt pénz. A magas államadósságban bizony egy kis szerencsénk is volt, mert a t artozásaink egyharmadát leírták, egy másik harmada eltűnt, mert tönkrementek azok a bankok a nagy világválság során, amelyeknek tartoztunk, és a harmadik harmadot az akkori kormány helyes döntésével úgy fizettük vissza, hogy a kamatokat betették egy nemzet i fejlesztési alapba, amelyből a beruházásokat finanszírozták. De - de - a sikeres a pénzügyi konszolidáció az 1930as években nem torkollott, nem folytatódott felemelkedésben, gazdasági felzárkózásban. Megakadt, mert a ’30as években egészen a győri progr amig - aminek a világháború vagy az abba való magyar belépés lett a vége , ebben az időszakban a pénzügyi konszolidációval párhuzamosan nem indult elég gazdaságfejlesztési program. Miért? Mert nem a foglalkoztatás bővítése és a munkanélküliség felszámolás a állt mindent elsöpörve az akkori magyar gazdaságpolitika középpontjában. Sikeres volt a pénzügyi konszolidáció, de nem volt sikeres a gazdasági stabilizáció. Végül, tisztelt képviselőtársaim, volt egy harmadik sikeres konszolidációja és stabilizációja Ma gyarországnak a XX. században. Ez az 1946os forint. Elevenítsük fel az akkori Európa leggyorsabb, legsikeresebb újjáépítését! Ez Magyarországon történt. A gazdaságtörténet alig ismer olyan példát, amikor kéthárom év alatt egyszerre a pénzügyi konszolidác ió és a teljes újjáépítés végbement. Új pénz lépett életbe 1946ban. Mellette azonnal újjáépítési tervek, gazdaságélénkítés történt. Mondanánk most, hogy a pénzügyi egyensúly, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatásbővítés egyszerre került az akkori gazd aságpolitika középpontjába. Sikeres is volt. Nem tehet róla ez a korszak, hogy 1949ben valami egészen más indult el, és egyben ez véget vetett az akkori, sikeresnek induló felzárkózási történetnek.
