Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kövér László): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
2190 barátom panaszkodik, hogy el van adósodva a kistelepülés, nem tudják az alapvető közszolgáltatásokat sem fenntartani. Gazdálkodók p anaszkodnak, hogy a termelési feltételeik egyre rosszabbak, mert az eddig vidékfejlesztésnek nevezett politika ellehetetlenítette őket, hiszen csak a nagyokat segítette, és annak adott, akinek már volt. A termőföldspekulációs birtokösszevonások tönkretett ék a kistermelőket, és ellehetetlenítették a jó birtokszerkezet kialakítását, így aztán esélyük sincs a gazdálkodni vágyóknak. Varrónők dolgoznak minimálbér alatt több mint nyolc órát, miközben gyermekeik napköziellátása romlik, és a nagyszülők egyre keves ebbet tudnak segíteni, mert nem élnek meg a nyugdíjból, hiszen a gyógyszerárak egyre magasabbak, és egyre többet kell utazni, hogy egyáltalán az egészségügyi ellátáshoz hozzáférjenek. Az iskolák nem tudják megtartani a jó képességű fiatalokat, így kiveszőb en a tehetséges, motivált pedagógusi háttér; és az MSZP nyolc éve alatt bezárt kisiskolák sem nyitották meg ősszel a kapuikat. A közoktatási rendszerünk romokban hever, aminek hiába változtatjuk a szemléletét, ha egyszer az alapvető emberi feltétel, a jó p edagógus kiveszőben. Egyre több szó esik a civil szervezetek életének átalakításáról. Nem vitatható, a haszonlesőket, a szélhámosokat ki kell zárni a kedvezményezettek közül, ám a civil szféra ellehetetlenítése nem lehet sem cél, sem következmé ny. Ezek a civil szervezetek túlnyomórészt szintén vidéki térségekben dolgoznak és végeznek el olyan közfeladatokat, közszolgáltatásokat, amelyeket az állam nem tud hatékonyan elvégezni. Nemcsak a közfeladatellátásuk miatt jelentős ezen szervezetek léte, hanem munkahelyteremtő képességük, valamint azon kulturális, sport- és szabadidős tevékenységeik miatt is, amelyek egyáltalán valami közösségi életet csempésznek a kihaló kistelepülések mindennapjaiba. Hogyan várhatjuk el a fiatal családoktól a gyermekváll alást, ha egyszer a megélhetéshez szükséges alapvető feltételre, a méltó életminőségre, a tisztességes munkából származó jövedelemre az esélyt sem teremtjük meg vidéken? Hogyan várhatjuk el a vidéki népességtől a helyben maradást, ha semmit nem teszünk a v idéki népesség közszolgáltatásainak megtartásáért? Miként szeretnénk egy jobb országot építeni, ha megfeledkezünk az ország népességének többségét adó vidéki lakosságról, akik változást vártak? Hogyan szeretnénk egy élhetőbb országot, ha nem a szégyentelje s szociális és területi egyenlőtlenségek megszüntetésére összpontosítunk? Hogyan akarjuk a közszolgálat minőségét, emberközelségét javítani, ha a közalkalmazottak folyamatos kiszolgáltatottságban, fenyegetettségben élnek? Kedves Képviselőtársaim! Higgyék e l, az LMP éppúgy várta a kormányváltást, mint a Fidesz soraiban ülők, akik most jórészt a vidéki népességet, a vidék népességét képviselik itt a parlamentben. Őket is kérem most, segítsék az LMP általam kezdeményezett törekvéseit, hogy végre a vidéki népes séggel is foglalkozzunk, és az ő életükön is javítsunk, mert munkájuk, munkánk értelme ezen emberek életminősége! (12.10) Kérem önöket, így a költségvetési vita előtt, hogy igyekezzünk visszahódítani szeretett rokonunkat, Valóság nevű nagybátyá nkat. Miatta vagyunk itt. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Kövér László) : Ha jól látom, Ángyán államtitkár úr szeretne a kormány nevében válaszolni. DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tiszte lt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, a helyzetértékelésben tökéletesen egyetértünk. A GyurcsányBajnaikorszak nyolc éve elképesztő állapotokat teremtett a vidéken. Azok a közösségek, azok a csoportjai a társadalomnak, amelyeknek gyenge az érdekérvén yesítő képességük, bizony végveszélybe sodródtak. Nem egyszerű ebből a mélységből tehát újra talpra állítani a vidéket, és azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy a vidék megmaradása az egész társadalom szempontjából döntő kérdés. Tehát azt hiszem, a helyze tértékeléssel egyetértünk.
