Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - Egyes rendészeti tárgyú törvények és az azokkal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
2129 És ha továbbgondoljuk azt a gondolatsort, amit Répássy államtitkár úr elmondott, akkor egy kicsit most aggodalomba esek, nem is kicsit. Tehát a következőt mondta. Azt mondta, hogy ha a karakteres vélemények túlmennek a véleményformálás szintjén, és erőszakba csapnak át, ott már felmerülhet a terrorcselekmény lehetősége. Itt ül például a látogatók között egy olyan személy, aki például a Szabadság téri szovjet szörnyemlékművel kapcsolatban a karakteres véleményét nemcsak vélemény formájában, hanem o lyan benzinnel töltött palackok formájában fejezte ki, ami az emlékművet szimbolikusan meg ténylegesen is megrongálta, mert ezzel juttatta kifejezésre a véleményét, hogy tűrhetetlen, hogy a szabadság terén egy ilyen önkényuralmi emlékmű álljon. Ezt az embe rt, aki elkövette a rongálás cselekményét, el is ítélték, bár csak próbára bocsátották végül. Ő azért nem terrorista, tehát ezt a határt azért ne húzzuk már meg ilyen szűkre, hogy akkor, ha valaki a karakteres véleményét adott esetben erőszakos útra viszi, mert nem tud uralkodni az indulatain - bár elég nehéz az indulatainkon uralkodni, amikor Vadai Ágnes valóban cinikus mondatait halljuk , ez semmiképpen nem jelentheti azt, hogy ilyen könnyen átcsúsztatható valami a terrorcselekmény kategóriájába. Pont az volt a baj az elmúlt nyolc év bírói, ügyészi, rendőrségi joggyakorlatával, hogy egy kitágított értelmezést adtak, kifejezetten a hatalomfenntartást szolgáló jogalkalmazásban, és azt mondták, hogy akár karakteres vélemények még erőszak nélkül is, például B udaházy György esetében, állam elleni bűncselekményt valósítanak meg. És szomorúságunkra ráadásul már itt, ebben az új időszakban olyan bírók, olyan pártállami bírók tudtak ilyen ügyben elmarasztaló, állam elleni bűncselekmény elmarasztalásáról szóló ítéle tet hozni olyan írások kapcsán, amelyek a véleménynyilvánítás keretei között maradtak. Tehát az a nagyon nagy felelőssége a mostani kormányzatnak, hogy ezt a gyakorlatot gyökeresen megtörje. És igazából az eszközrendszereit, az elszámoltatásra alkalmas esz közrendszereit azokkal szemben vesse be most már valóban, akik még mindig cinikus módon megpróbálják igazolni, mentegetni az elmúlt nyolc év tényleg menthetetlen cselekedeteit, és tagadják azt, hogy bármilyen válsághelyzet lenne a rendőrség berkein belül i s például. Mert a Jobbik programja volt az, amely a legmarkánsabban és leghatározottabban nagyon kemény és határozott intézkedéseket kért, hogy megfelelő eszközöket, megfelelő jogszabályi felhatalmazást kapjon a rendőrség annak érdekében, hogy a közbiztons ági válsághelyzetet letörje, de ez semmiképpen nem mehet át a terror elleni háború úgymond igazolt, teljes körű, kiszélesedett alkalmazásába. Tehát azért, hogy visszatereljük a vitát a valódi medrébe, továbbra sem kaptunk meggyőző érvet és álláspontot arró l, hogy miért kell a bírói engedélyezés mégiscsak egyfajta jogállami szűrőt jelentő eszközét kiemelni most a megfigyelés, a lehallgatás és egyáltalán az állampolgárok fölötti kontroll mögül, és miért kell ezt a kormány szubjektív hatáskörébe helyezni, amit senki nem tud kontrollálni utána. Kinek lesz arra lehetősége, kedves államtitkár úr, hogy majd mi, akár ellenzéki képviselőként, akár napi szintű rendszerességgel értesüljünk arról, hogy milyen szempontok alapján, milyen joggyakorlat formálódik ki a terro rcselekményekkel összefüggésben álló személyek fogalmi körében? Ez egy teljesen szubjektív klauzula. Ráadásul az is egy kritikánk a törvénnyel kapcsolatban, hogy még csak nem is utal vissza, mondjuk, a Btk. fogalmi körére. Legalább azt mondaná, hogy a Btk. 261. §a szerinti terrorcselekményre gondolnak, akkor az már legalább egy definíciós közelítés lenne. De még ez sincs, hanem ki tudja, hogy a “war on terror”, a terror elleni háború eszmekör jegyében milyen kitágított értelmezést adnak, és valóban kiket m inősítenének adott esetben potenciális terroristának. Ezért kell azt mondanom, hogy 2001. szeptember 11. után valóban nagyon aggályos gyakorlat indult el, és ez nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem NyugatEurópa több országában is teret kapott, a zonban ez az elv már kezd megtörni. A terror elleni háború csődjéről beszélt például már 2009 januárjában David Miliband, az akkori brit külügyminiszter. S a következő, nagyon megfontolandó gondolatokat tárta elénk ezzel kapcsolatban, ami igazából, azt gon dolom, hogy a mostani vitában is a helyes irányt szabja meg. Azt mondja: “A terror ellen a jogállamiságért síkra
