Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényjavaslat általános vitája - VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2067 (10.50) Arra hívom föl képviselőtársaim figyelmét , hogy itt van a Pénzügyi Stabilitási Tanács, ahol a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a PSZÁF elnöke, illetve a kormány részéről ezúttal Matolcsy miniszter úr a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről olyan testületet alkotnak, ahol lehetőség van a mikro- és a ma kroprudenciális folyamatok, felügyeleti folyamatok összehangolására. Lehetőség van arra, hogy a fiskális és a monetáris politika kellő összhangját ez a testület megteremtse, azt látjuk azonban, hogy ehhez képest mégiscsak föl van hatalmazva az egyik hatósá g arra, hogy gyakorlatilag önálló módon cselekedjen, illetve gyakorlatilag semmilyen tanulságot az elmúlt történésekből a kormányzat ilyen módon nem vont le. Maga a tanács működése is olyan, hogy nem kellően gyakori, nem kellően szoros legalábbis az előttü nk fekvő törvényi szabályozás szerint, és önmagában nekem már azzal is aggályom van, ha mondjuk, háromhavonta ül össze egy tanács. Láthattuk az elmúlt időszak világgazdasági viharaiban, hogy mennyire gyors intézkedésekre van ahhoz szükség, hogy kellő eréll yel és kellő hatékonysággal fel lehessen lépni a pénzügyi piacok stabilitásának érdekében. Akkor, amikor arra gondolunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen zavarok keletkeztek a közelmúltban a magyar pénzügyi piacon, akkor láthatjuk azt, hogy mennyire fontos lenne a PSZÁF szerepe ezek elhárításában, kiküszöbölésében. Gondolhatunk itt arra, hogy a közelmúltban a sajtóban is napvilágot látott az, hogy bár önök arról beszéltek, hogy a 187 milliárd forintos éves bankadót nem fogják áthárítani a hitelintézet ek a magyar magánszemélyekre, most ehhez képest azt láthatjuk, hogy a számlavezetési díjak és a hitelezési költségek 12 százalékkal emelkedtek; mivel nem tartott a PSZÁF előellenőrzést, nem gyűjtött kellő mennyiségű adatot korábban, erre vonatkozóan gyakor latilag egy ex post várakozás, amivel szembesülünk kell, illetve ezekre alapulnak majd a későbbi pénzügyi felügyeleti döntések, hiszen gyakorlatilag kullogunk az események után. Én attól tartok az eddigi tapasztalatok nyomán, hogy ennek is majd az lesz a v ége, hogy talán megállapítják, talán nem azt, hogy valóban átterhelik a bankadót vagy legalábbis jelentős részét az ügyfelekre. Ha megállapítják, akkor is maximum mi történik? Megbírságolják a pénzintézeteket, azt a törvényből láthatjuk, hogy milyen rendkí vül szerény a visszatartó ereje ezeknek a bírságoknak, milyen rendkívül alacsony az összege a bankok mérlegfőösszegéhez vagy nyereségéhez mérten. Miután megbírságolják a pénzintézetet, gyakorlatilag nem az ügyfél fog jól járni, hanem az állam szerez majd v alamekkora bírságbevételt, És ha már önmagában a terhek áthárításáról, illetve a bankadó terheinek áthárításáról szólunk, elhangzott, nem a mostani, hanem még egy előző vitában KDNPs képviselőtársam részéről egy rendkívül fals érvelés. Az volt ennek a lén yege, hogy ez nem áthárítható, mert a hatóságok megakadályozzák, és hivatkozott a Költségvetési Tanács honlapján megjelent tanulmányra. Mivel ismertem ezt a tanulmányt, megnéztem: 52 százalékos az áthárítás mértéke átlagos esetben. Nyilván lehet ez ellen tenni, föl lehet lépni, azonban ahhoz megfelelő szervezeti rendszert kell fölállítani, megfelelő módon kell kodifikálni a felügyeleti eljárást. Pont erről beszélnék most, és ebben tapasztalunk meglehetősen komoly és jelentős hiányosságokat. Látnunk kell az t, hogy amikor a nemzetközi felügyeleti együttműködésről beszélünk, önmagában, akkor, amikor a polgároknak azt mondjuk, hogy az állam szerepe rendkívül fontos a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának megőrzésében, látnunk kell azt is, hogy önmagában az állam képes akár problémát is generálni, ha nem megfelelő módon történik a hatóság közbeavatkozása. Csak utalni szeretnék arra, hogy még a Clintonadminisztráció Amerikában - amire nagyon sokszor hivatkoznak Amerikában, amikor a pénzpiacok rendezetlenségét emlegetik, a Clintonadminisztráció Amerikában - például maga is tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a pénzpiaci válság bekövetkezzen, ugyanis szociális alapon kezdték el kedvezményezni az alacsony és közepes jövedelmű embereket, és a korábban létrehozott szervezet - most már idestova, ha jól emlékszem, 80 éves szervezet a Szövetségi Országos Jelzálogszövetség - működésébe olyan módon
