Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2058 Emlékszem arra, hogy hányszor próbáltak nekifutni - Kovács Tibor képviselő úr idézt e is ezek történéseit a bizottsági kisebbségi vélemény megalkotása során - annak, hogy rendeletalkotási joga legyen a szervezet elnökének. Ez nem sikerült, hiszen kétharmados többséget nem tudtak mellé szerkeszteni, valószínűleg abból kifolyólag, hogy nem voltak kellően átgondoltak ezek a javaslatok. Most végre a kétharmados többség révén ez a lehetőség fennáll, és e tekintetben a mikroprudenciális lehetőségek is sokkal inkább előtérbe tudnak kerülni. E tekintetben a hazai pénzügyi rendszer stabilitását sok kal jobban tudja a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ilyen formában szolgálni. Ez a rendeletalkotási lehetőség gyakorlatilag azért fontos a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének számára, mert ő tudja a leghamarabb észlelni azt, ha a pénzü gyi rendszerben valamilyen buborék keletkezik, valamilyen stabilitást gátló, hátráltató tényező keletkezik, s neki van meg a lehetősége arra, hogy azonnal be tudjon avatkozni, hogy minél gyorsabban beavatkozzon ebbe a rendszerbe annak érdekében, hogy elker üljük a nagyobb bajt, elkerüljük azt, hogy ügyfelek százai, ezrei, tízezrei veszítsék el adott esetben a megtakarításaikat, vagy pedig a fizetési rendszerben történjen olyan probléma, amely az egész rendszer stabilitását megkérdőjelezheti. Ezért is fontos az, hogy a szervezet elnöke megkapja ezt a rendeletalkotási jogot. Ahogy elhangzott államtitkár úr expozéjában is, ez természetesen se a Nemzeti Bankkal, se egyéb törvényekkel szemben nem fogalmazódhat meg, ezzel nem kerülhet szembe, viszont a gyors beavat kozást, az azonnali lépéseket szükségeltetik megtenni, hiszen jól tudjuk, hogy egykét napon is nagyon sok múlik, hiszen ha a betétesek rohama megindul egy pénzügyi szervezet ellen, akkor azt nagyon nehéz megfogni, ha napok, hetek telnek el anélkül, hogy g yors beavatkozás történt volna. Ezért is tartjuk jelentősnek ezt a rendeletalkotási jogot. Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy ez a jog egészen 1997ig megvolt, az akkori ÁPTFnek nevezett szervezet - amely külön felügyelte ezt a s zektort - elnökének megvolt a rendeletalkotási joga, e tekintetben ez tehát nem egy új intézményi eszköz a szervezetnél, hanem gyakorlatilag ennek a régi lehetőségnek a felújítása. Az más kérdés, hogy valóban kétharmados többség kell hozzá. Bízom benne, ho gy a parlament mostani összetétele ezt végre meg tudja adni, és ezáltal is a pénzügyi rendszer stabilitását fogja segíteni ez a lehetőség. Szólni kell a felügyeleti biztos személyéről, ami eddig nem volt kellően jól definiálva a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényben. Most végre világos álláspontra jutott a beterjesztő a tekintetben, hogy hogyan kapcsolódhat egy nonprofit szervezethez a felügyeleti biztos. Rendkívül fontos a feladata, a szerepe egyegy bajba jutott pénzügyi közvetítőren dszerben működő szervezet kapcsán, hiszen az ő működése határozza meg azt, hogy a betétesek, a hitelezők milyen lehetőséghez jutnak a későbbiekben. Ezért is fontos az, hogy világos, egyértelmű szabályozás lép életbe a felügyeleti biztos intézményének a jól körüldefiniálásával. Szólni kell a Pénzügyi Stabilitási Tanácsról, amely még az előző ciklusban a törvénymódosítás kapcsán került felállításra, amely gyakorlatilag a Magyar Nemzeti Bank elnökét, a pénzügyekkel foglalkozó minisztert, illetve a Pénzügyi Sze rvezetek Állami Felügyeletének az elnökét foglalja magába. Ez egy konzultatív testület, amelynek az a célja, hogy azok a személyek, akik a leginkább hatással vannak Magyarország pénzügyi rendszerére, a pénzügyi helyzetre, a pénzügyi stabilitásra, azok inté zményesített keretek között is találkozzanak, és ne a folyosókon, ne ittott konferenciákon vagy egyéb helyeken találkozzanak, hanem a Pénzügyi Stabilitási Tanácson keresztül, amelynek hátterét a Pénzügyi Szervezetek Állami felügyelete adja; itt gondolok a titkárságra és egyéb kiszolgáló részekre. Ilyen értelemben intézményesített találkozási lehetőséget biztosít ezen három személy számára, s itt meg tudják vitatni, meg tudják határozni azokat a lehetőségeket, feladatokat, amelyek az ország gazdasági, pénzü gyi szempontjából rendkívül fontosak annak érdekében, hogy a rendszerkockázatokat csökkenteni lehessen. Azt is el kell mondani, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete mint magyar intézmény része a nagy európai felügyeleti hálózatnak, amely persze m ég nem állt össze, viszont 2011. január 1jétől egy európai rendszerkockázati testület fogja ellátni majd a makroprudenciális vizsgálatokat és
