Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor):
1770 Budapest stratégiai pontjait, előkészítve ezzel a magyar történelem első baloldali hatalomátvételét. A katonaszökevényekkel, csőcselékkel és zavaros értelmiségi vigécekkel felduzzasztott tömeg végrehajtotta az úgynevezett őszirózsás forrada lmat, ami halálos csapást mért a történelmi Magyarországra, ezeréves államunkra. Károlyi hatalomra jutásának napján aljas martalócok bestiális kegyetlenséggel, családja szeme láttára, otthonában megölték a vörös gróf legnagyobb politikai ellenfelét, gróf T isza Istvánt, aki ebben a vérzivataros időben talán a legnagyobb eséllyel kormányozhatta volna Magyarország hajóját a viharos tengerből egy biztonságos kikötőbe. Illő, hogy róla, a tomboló baloldali forradalmi terror áldozatáról külön tisztelettel is megem lékezzünk, mert nemcsak az ország miniszterelnökeként és nemcsak bátor katonatisztként, hanem az Országgyűlés elnökeként is beírta nevét a magyar történelembe. Halálával a magyar történelem legsötétebb időszaka következett: az ezeréves magyar állam széthul lása, területének darabokra szaggatása. Ennek következményeit ma is nyögjük, az országcsonkítás sebei máig sem gyógyultak be. (1.40) A nemzetpusztulásért többen is hibáztathatók, de a felelősség mindenekelőtt Károlyi Mihályt terheli, azon egyszerű oknál fo gva, hogy akármilyen gyanús körülmények között is, de ő került az ország élére. A hatalom pedig olyan felelősséggel jár, amely nem hasonlítható össze egy egyszerű állampolgári vagy közpolitikusi felelősséggel. Kimondhatjuk: Károlyi Mihály miniszterelnökkén t, majd a népköztársaság elnökeként elárulta a hazáját, Magyarországot. Baloldali és liberális közvéleményformálók persze nem restek a szerecsenmosdatásban, érdemeként említve például az úgynevezett földosztást, ami valójában csak egy teátrális akció volt , és az általános választójog kiterjesztésének szándékát. De még ha valódi értékként is fognánk föl ezeket, akkor is eltörpülnének azon bűn nagysága mellett, amit a hadsereg szétzüllesztése, a honvédelem megsemmisítése jelentett. Károlyi Mihály és kormánya 1919 decemberéig 1 millió 200 ezer katonát fegyverzett le és küldött haza, amire semmi mentség nincs. Ha feltételezzük, hogy a Magyar Királyság nemzetiségi viszonyait tekintve a fele volt csak magyar nemzetiségű, és annak fele is, tegyük fel, erősen csökk ent harcértékű, egy 250300 ezres magyar véderőt akkor is hetek alatt fel lehetett volna állítani a hazafias tisztikar vezetésével. Ez elegendő lett volna ahhoz, hogy katonailag megvédjük történelmi határainkat, és ebből a pozícióból menjünk Trianonba, a b éketárgyalásokra. Lehet, hogy a területcsonkítást így sem kerültük volna el, de lényegesen kedvezőbb végeredménnyel, az biztos. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a borzalmas területi és lakosságvesztés nem közvetlenül az első világháború következménye volt. Az u gyanis véget ért a padovai fegyverszünettel november 3án, de azonnal elkezdődött egy újabb, a területrabló háború; ha jellemes ember állt volna az ország élén, ma azt mondanánk, a magyar honvédő háború. De megértük azt a szégyent, hogy szervezett honvédel emre még csak kísérlet sem történt, így önként és megszégyenülve kullogtunk ki a szomszédok által megszállt területekről. Örök dicsőség azoknak a hősöknek, akik dacolva a központi irányítás hazaárulásával és szerencsétlenkedésével, mégis fegyvert fogtak a haza védelmére. A dicsőséges és a Vörös Hadsereg által hátba támadott székely hadosztály ugyan minden hősiessége ellenére sem tudta megmenteni Erdélyt, de a Rongyos Gárda bátor és önfeláldozó önkéntesei megőrizték Sopront és környékét Magyarországnak, mint ahogy Balassagyarmat hős védői is városukat. Az ő példájuk mutatja, mire lett volna képes egy szervezett magyar haderő. Azért, hogy ezt a honvédő harcot soha nem vívtuk meg, a felelősség egyetlen embert terhel, az ország irányítását bitorló Károlyi Mihály t és annak rezsimjét. Soha ne feledjük el a hazaárulás eme legsúlyosabb bűnét! Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) :
