Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1730 végkielégítéseket vissza kell venni, mert túlzottak. Nem az a baj, hogy visszavesszük, hanem az, hogy egyáltalán ki lehetett őket fizetni. Végül - az időm tán még megengedi - engedjenek meg egy magánvéleményt! Visszakerestem, hogy mit mondtak önök eddig a demokrácia felszámolásáról. Erről beszélte k akkor, amikor a médiáról törvénykeztünk, amikor médiatanácstagokat választottunk, amikor az Alkotmánybíróság tagjait választottuk. Mindig azt mondták, hogy éppen most tesszük tönkre a demokráciát. Havonta többször megkapjuk ezt. Ha négy évig így folytatj ák, inflálódnak ezek a mondatok. Az emberek azt látják majd, hogy alapvetően rendben mennek a dolgok az országban, önök mégis a demokrácia hörgő végóráit vizionálják. No, ez rombolja a demokráciát, mert inflálja a demokrácia védelmét. Én óvnám önöket ettől . És óvnám önöket attól is, hogy tehetetlennek mutatkozzanak az emberek által jogosnak tartott problémák megoldásában. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. A bizottságban kialakult kisebbségi véle ményt Gúr Nándor képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr. GÚR NÁNDOR , a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm szépen, elnök úr. Kisebbségi vélemény is kialakult a bizottságban, mint azt elnök úr is jel ezte. A véleményünk megfogalmazódása alapvetően arra alapozódott, hogy a társadalmi véltvalós igazságosság és az alkotmányosság mennyire egymásnak ellenfeszülő vagy éppen mennyire egymást erősítő fogalmak. Mi azt mondjuk, hogy egymást erősítő és nem egymá snak ellenfeszülő fogalmakról van szó. Mi azt mondjuk, hogy ha van társadalmi igazságosság bizonyos kérdések, például az önök által vagy éppen miáltalunk pofátlannak nevezett végkielégítések kérdéskörében, akkor ezeket a kérdéseket úgy és olyaténképpen kel l rendezni, ami az alkotmányos keretek között megcsinálható, elvégezhető. Azt gondolom, hogy nem egymás ellenében ható fogalmakról van szó. A 98 százalékos, nyugodtan mondhatom, elkobzó típusú adó gyakorlatilag - mármint az előbbi napirendi pont kapcsán, b ár akkor nem erről kellett volna beszélni, de Lázár képviselőtársamnak könnyebb volt erről beszélnie, mint másról - visszaható hatállyal megsemmisítésre került az Alkotmánybíróság által. Persze, önök ezt változatlan formában újólag a parlament elé hozták. Önöket és az önök által előterjesztett törvényjavaslatot megítélésem szerint igazából az hitelesíthette volna, hogyha ezt 2001ben teszik meg, akkor, amikor kormányoztak, és a 2001et követő 2002es választások után ez érvényesült is volna, és a 2002ben l eköszönő kormány tagjai nem vették volna fel azokat a végkielégítéseket, amelyek mértéke nem tért el attól, mint az egy évvel vagy fél évvel ezelőtti végkielégítéseké - ez az 510 millió forintos nagyságrendű kategória , vagy nem hagyták volna, hogy az ön ökhöz közel álló vagy az önöktől nem távol álló és feladataiktól távozó emberek felvehessenek 139 millió vagy 87 millió forintos, de összességében több tíz millió forintos végkielégítéseket. (22.30) A hitelesítést az adta volna meg, ha akkor cselekszenek e bben a kérdésben, amikor annak a folytatását, a jogkövetkezményeit is vállalni kívánták volna magának a kormánynak a képviselői, a miniszterek, az államtitkárok vagy épp a miniszterelnök. Azt gondolom, most, amikor nagyjából egymilliárd forintos nagyságren dű, nem kis pénzről esik szó, akkor el kell gondolkodni azon, hogy hányszor 139 millió forintról beszélünk. Úgy nagyjából 7szer 139 millió forintról. Tehát mondjuk, egy volt pénzintézeti vezető 139 millió forintos végkielégítése 7szer; 7 ilyen ember végk ielégítése az, amiről most beszélünk, és ahhoz akár az alkotmány módosítását is életre hívjuk, hívják, mert úgy gondolják, hogy így kell ezt csinálni. Én azt gondolom, hogy fel kell lépni, fel kell lépni azokban az ügyekben, amelyek tényleg, mondhatni, hog y társadalmi szempontból igazságtalannak minősíthetőek. Igen, én is úgy gondolom,
