Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ERTSEY KATALIN (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
1723 Valamit az elhangzott érvekből, mi az, ami valóban akceptálni való. Akceptálom, egyet is értek vele, hogy önöket az a szándék veze ti, ha az vezeti, hogy a bicskanyitogató végkielégítéseket vissza kell szedni, és gátat kell vetni nekik. Egyetértek. Azt is tudom, hogy sok önök között ülő tisztességes képviselő számára ezt az egész kínos procedúrát ez a morális felmentés teszi egyáltalá n elviselhetővé, mert tudom, hogy nem kellemes ezt végigcsinálniuk. Egyetértek a bicskanyitogatás gyakorlatának véget vetésével, így gondoltam ezt már akkor is, amikor akármilyen Eleonóra - elfelejtettem a nevét - a BKVnál felvette a százmilliós végkielég ítést. (Közbeszólások.) Más kérdés, hogy önök ezt a pénzt ezekkel a törvényekkel soha nem tudnák visszaszedni, mert ők 2009ben vették fel ezeket a végkielégítéseket. Komolyabb érv, hogy itt a parlamentben többek szájábó l elhangzott, a valóban tisztességes célra, a végkielégítések visszaszedésére és megakadályozására vannak más eszközök is. Elhangzott itt LMPs képviselőtársaink szájából az, hogy ami jó erkölcsbe ütközik, azt a bíróság megvonhatja. Ez fog történni ezzel a bizonyos hölggyel is, nyilvánvalóan, hiszen az önök törvénye nem éri el ezt. Elhangzott az is, hogy lehet azt mondani, hogy válság idején kormánytagok, állami vezetők ne vigyék haza ugyanazt a végkielégítést, amit esetleg 2002es kormánytagok hazavihettek . Még ezzel is egyet tudok érteni; akkor nem volt világválság. De az is elhangzott, hogy erre a mi saját törvényjavaslatunk, módosító indítványunk ad megoldást. Ők ezt a pénzt visszaadják, tudomásul veszik, válság van, és így tovább. Ehhez nem kéne alkotmá nyt módosítani. Akkor tehát nyugodtan fel is állhatnánk, és hazamehetnénk, önök megszavaznák a mi módosítónkat, és az egész felesleges alkotmánysértő procedúra megúszható volna. Elhangzott az is, igaz, ez leginkább a mi oldalunkról, hogy talán mégsem ez a valódi szempont, talán nem a végkielégítésekről van szó, talán inkább elővágásról, hogy a magánnyugdíjpénztári befizetések dolgában legfeljebb az Atyaúristenhez lehessen fordulni, de Alkotmánybírósághoz és népszavazáshoz nem. Igaz, mondta azt valamelyik f ideszes képviselő kollégám, hogy ugyan már, ez a szempont önöknek eszükbe sem jutott, hiszen önök az utolsó fillérig vissza fogják adni a most átmenetileg fölfüggesztett tagdíjakat. Valószínűleg nem volt még módja ennek a képviselőtársamnak elolvasni a köl tségvetést, mert abból kiderül, hogy ez el van költve, ez el lesz költve, ezt ugyan vissza nem adhatják. Ezért mégiscsak fenntartom, és talán nem nemtelen gyanúsítás, azt a közös, sok hozzászólásban megfogalmazott gyanúnkat, hogy bizony itt erről van szó. A pénzt nem tudják visszaadni, és akkor jogszabályilag kell meggátolni, hogy ezt a pénzt valaki önökön vagy a kormányon keresse. Nagyon régi már az a pesti vicc, én nem is tudom, hogy a rekvirálások vagy más elkobzások idején születhetett (Közbeszólás a ko rmánypárti padsorokból: Ezt az Aczél mesélte neked?) , amikor az akkori kormányideológia azt mondta, hogy ez a rekvirálás elvi szempont, mire a válasz az volt, hogy dehogyis az: elviszem, pont. Erről van most is szó. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ezt csináltátok nyolc éven keresztül!) Nem elvi szempont vezeti ezt az alkotmánymódosítást, hanem az “elviszem, pont” logikája, hogy a mondat végén valóban pont lehessen, hogy ne lehessen apellálni. Elhangzott az is szintén több érvelésben, hogy még csak nem is a végkielégítés és még csak nem is a magánnyugdíjpénztár a legnagyobb probléma - bár az utóbbi azért elég szép összeg és elég sok ember , hanem az, hogy micsoda precedenst teremt ez. Gondoljuk ezt egy pillanatra végig! Önök az ábécét betartva aval , az Alkotmánybírósággal kezdték. Mi jöhet még? Tételezzük fel, hogy bvel, a bíróság majd hoz egy olyan ítéletet, ami valakinek a megítélése szerint a társadalmi igazságosságot sérti, ne adj’ isten, pont egy végkielégítési ügyben. (22.00) Elő szokott ez f ordulni. Akkor utána törvényt fogadunk el a bíróságok hatáskörének szűkítéséről? Vagy az ügyészségéről, mert nem jól képviselte a vádat? Vagy ha egy ombudsman szót emel valami olyan kérdésben, ami pedig állítólag a többség szerint az igazságosság elvének m egfelel, akkor szűkíteni fogjuk az ombudsmanok hatáskörét? Vagy ha a szakszervezetek szót emelnek, akkor
