Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1691 súlyos kártételek érték a jogállamiságot Magyarországon. Lehet, igen, arra hivatkozni, hogy az elmúlt ciklusokban elharapózott az, hogy alkotmányellenessé nyilvánított törvényeket újra meg újra megp róbáltak átvinni a tisztelt Házon, hogy az Alkotmánybíróság majd csak megunja az okoskodást. Emlékezhetünk arra, hogy volt olyan miniszterelnöke ennek az országnak, aki sorozatosan támadásokat intézett a köztársaság elnöke ellen, és pártelfogultsággal gyan úsított alkotmánybírákat. Voltak alkotmánybírák, akiket azért nem sikerült megválasztani, mert volt olyan többségi párt, amelyik meggyanúsította őket pártelfogultsággal. Ha önök ebből a helyzetből ki akarnak mászni, akkor talán nem kéne azokhoz az eszközök höz nyúlni, amilyen eszközöket használt a szocialistaszabad demokrata többség. Vissza tudom idézni Sólyom László korábbi köztársasági elnöknek a nyitó ülésen elhangzott szavait, hogy önök előtt valóban nagy feladat áll, amikor a jogállam tekintélyét helyr e kívánják állítani. De ahhoz, hogy ebben a feladatban sikeresek legyenek, különbnek kéne mutatkozniuk, mint a korábban kormányzó többségnek. Önök több kisebb esetben már tanúbizonyságot tettek arról, hogy nem feltétlenül fognak ennek a mércének megfelelni . Ilyen volt az, amikor megerősítették az elmúlt kormánynak az egyesülési jogot, illetve a szólásszabadságot durván korlátozó törvényeit a “két pofon” törvénycsomagnál. Ilyen volt az, amikor önök pártkatonát küldtek az Állami Számvevőszék élére. Most viszo nt egy választóvonalhoz érkeztünk. Itt nem pusztán arról van szó, hogy bizonyos résztörvényekkel nem értünk egyet, nem arról van szó, hogy hogyan zsákmányolnak különböző alkotmányos pozíciókat, arról van szó, hogy önök alapvetően írják át azt az egész alko tmányos berendezkedést, amire nemcsak hogy felesküdtek, amiről nemcsak a miniszterelnöki eskü is szól, de aminek a létrehozatalán nagyon sokan itt önök között munkálkodtak. Talán nem véletlen, hogy van itt olyan képviselőtársunk, aki alkotó résztvevője vol t a '8990es alkotmányozásnak, és most még sincsen ebben a teremben. Ha valami a magyar alkotmányosságot morálisan aláássa, az nem pusztán a magas végkielégítések. A magas végkielégítéseket egyszerű törvénymódosítással a jövőre nézve meg lehet szüntetni, a tisztességtelen, jó erkölcsbe ütközően kifizetett jövedelmeket pedig egy sokkal kisebb kártétellel végrehajtott alkotmánymódosítással és törvénymódosítással vissza lehetne peres úton követelni. Önök viszont nem bíznak a bíróságokban sem, önök senki másba n nem bíznak, mint a saját többségi hatalmukban és a nyers erőben. Ha nem így lenne, bíznának abban, hogy adott esetben polgári peres úton vissza lehetne perelni, és nemcsak 2010. január 1jétől, hanem például Szilágyiné Szalai Eleonórától is a tisztességt elenül kihúzott közpénzeket. De önök, mondom még egyszer, úgy tűnik, hogy senkiben nem bíznak, sem az Alkotmánybíróságban, sem a bíróságokban és egyáltalán a parlamentáris demokráciában, önök a nyers erőben bíznak, a nyers erőben hisznek. (Vágó Gábor tapso l.) Ami morálisan aláássa a demokratikus jogállamot, az a kettős mérce; az a kettős mérce, amivel önök is élnek, hogy másfajta elveket követnek ellenzékben, és másfajta elveket követnek, amikor kormányon vannak. Ha valami megbukott az elmúlt 20 évben, az a kettős mérce politikája. Az, amit itt most önök művelnek, visszamenőleg sokak szemében szentesíti Debreczeni Józsefnek a legsötétebb jövendöléseit. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. ) Amit itt önök ezzel a húzással csinálnak, amit itt most önök művel nek, menlevelet próbálnak adni azoknak, akik az elmúlt években lábbal tiporták az alkotmányosságot Magyarországon. Másik oldalon azt gondolják, hogy az, amit itt önök most művelnek a magyar alkotmánnyal, az Alkotmánybírósággal, az el tudja homályosítani mi ndazt, ami itt az elmúlt nyolc évben történt. És önök nem tesznek mást, mint amikor ellenzéki oldalon tiltakoznak az önök jogállamtól idegen hatalmi visszaéléseikkel szemben, akkor fogják magukat, és rámutatnak Gyurcsány Ferencre, mintha ezzel a vita, az a z alkotmányos válság, amit itt a múlt héten önök idéztek elő, meg lenne oldva. Ezt a játékot be kell fejezni, ebből a kettős mércéből van nagyon sok embernek elege ebben az országban. Nincsen kettős mérce! Egyetlen morális mércét lehet alkalmazni, vagy ped ig kimondhatjuk azt, hogy a magyar politikában nem alkalmazhatóak morális mércék.
