Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 27 (40. szám) - Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz):
1580 Köszönöm szépen, elnök úr. Először is köszönöm, hogy akkor a támogatást megkapnánk. Ez tényleg így van, én utánanéztem, hogy 2009. év végén született meg ez a döntés, és 2010. január 1jén lépett hatályba ez, hogy ki lett véve a büntetlen előélet. Én örülök neki, ha tényleg ebben van az ellenzék másik oldaláról is koncepció, hogy támogassák ezt a módosítási javaslatunkat. Visszatérve Répássy államtitkár úrra, természetesen tisztában vagyok a büntetőjogi elévülési határidőkkel, és azzal is, hogy 3 évtől egészen életfogytiglanig tart, azonban a Jobbik Magyarországért Mozgalom nagyon nagy súlyt fektetett arra a választási kampány során is, és lefektettük a programunkban is, hogy az egyik legfőbb dolognak tartjuk a politikusbűnözést, ami sújtja ezt az országot, és azok a bűncselekmények, amelyek ebbe a tárgykörbe tartoz nak, amelyek a 3, 5 és 8 éves elévülési idővel, tehát ekkora büntethetőséggel rendelkeznek, ezek a leggyakoribb bűncselekmények, és pontosan ezek a cselekmények azok, amelyeket esetleg el lehet fedni ilyen módon, egy esetlegesen befolyásolt ügyészi tevéken ységgel. Erre kívántunk ekkor rávilágítani. Tehát a 3, 5 és a 8 év, ezek azok az időpontok. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Visszatérünk az előre bejelentett felszólalók köréhez. Elsőként köztük megadom a szót Szakács Imrének, a Fidesz képviselőjének. DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért tisztázzuk a laikusok számára, akik kívülről figyelik a parlament munkáját, hogy az ügyészsé gi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvénynek ez a módosítása öt paragrafust takar. Ebből az öt paragrafusból az ötödik úgy szól, hogy a törvény a kihirdetést követő 8. napon lép hatályba. A 4. § úgy szól, hogy “ ha az ügyész rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, vagy a 65. életévét betöltötte, vagy az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött ügyész felmentését e jogcímre hivatkozással maga kéri”. A másik fennmaradó három paragrafust nem akaro m felolvasni, de azok sem túl hosszúak. Tehát aki ebbe belemagyarázza mindazt a sületlenséget, amit itt önök a hatalomkoncentrációról, a legfőbb ügyész párthoz kötéséről mondtak, arroganciát s a többi, s a többi, hát megértem ellenzéki képviselőtársaimat, nyilván valamivel fel kell hívniuk magukra a figyelmet a sajtóban és a jogalkotásban, de nyilván az, amiket ezzel kapcsolatban vehemenciával és nagy szakmai hozzáértéssel próbáltak mondani, nem állja meg a helyét. Az azonban megállja, hogy maga ez a törvén y is az 1994. évi LXXX. törvény, tehát ez már a HornKunczekormány idején született módosítás, és azt se felejtsük el, hogy magáról a köztársaság ügyészségéről szóló törvény egy 1972. évi törvény, igaz, akkor úgy fogadták még el, hogy a Magyar Népköztársa ság ügyészségéről szóló; ezt 1990ben módosították. Azt gondolom, hogy ha már itt a jogszabályoknál a korszerű jogalkotáshoz és az államirányításhoz, az egyéb büntetőjogi modernizációhoz kapcsolódunk, akkor megérné magát ezt az 1972. évi törvényt is megnéz ni, módosítani. Ebből is látszik hogy a Fidesz nem kívánta generálisan az ügyészség jogi státusát, a feladatát, hatáskörét módosítani. Szó sincs arról, amit ellenzéki képviselőtársaim elmondtak, hogy itt hatalomkoncentráció s a többi, s a többi volna. Egés z egyszerűen megpróbáltuk az aktuális igényeket öt paragrafusban szabályozni, abból is, mint említettem az előbb, az egyik a hatályba léptetésről szól, a másik pedig bizonyos nyugdíj, rokkantsági nyugdíjkorhatárhoz kötött lehetőségeket ad meg. Aki végigél te az elmúlt éveknek azt a vegzatúráját, aminek a legfőbb ügyész és itt a szocialistaszabad demokrata többségű parlament által választott nagy tiszteletű dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész úr is a parlamenten belül ki lett téve az interpellációkkal, annak te ljesen egyértelmű volt, hogy ezek az interpellációk mindig és folyamatosan aktuális, le nem zárt, folyamatban lévő ügyekre vonatkoztak, és teljesen egyértelmű politikai nyomással, politikai ráhatással próbáltak így a legfőbb ügyészre nyomást gyakorolni, te hát ez így született meg. Szegény legfőbb ügyész,
