Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 25 (38. szám) - A nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HARRACH PÉTER (KDNP):
1310 nem véletlenül tesznek fel, vil ágosan megkapja a választ, mert azt gondolom, hogy erre nem kell új jogszabály, ezt a jelenlegi jogszabályok megválaszolják. Úgyhogy ezek fényében arra kérem a tisztelt Házat, és nemcsak a kormánypárti frakciókban, hanem adott esetben az ellenzéki frakciók ban ülőket is, hogy egészen nyugodtan támogassák ezt a törvényjavaslatot, mert ez a törvényjavaslat valóban egy választási szabadságot ad vissza minden pályakezdőnek és egyébként minden magyar alkalmazottnak. (Zaj az MSZP soraiban.) És a választás szabadsá ga, azt hiszem, jár, mert az, ami kötelező, az nem választható, márpedig önök a magánnyugdíjpénztárakat kötelezővé tették az elmúlt esztendőkben, és ez, önmagában mint logika is, igen erőteljesen elgondolkodtató, mert nem hiszem, hogy a nyugdíjakat érdemes lenne kiszervezni, vagy legalábbis hadd dönthessenek róla az emberek, hogy szeretnéke kiszervezni a nyugdíjukat vagy nem akarják kiszervezni, és mi ezt a döntési szabadságot fogjuk nekik visszaadni. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Az első körben a fennmaradó időkeret terhére Harrach Péter képviselő úr hozzászólása következik. HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívántam felszólalni, de mivel olyan ellenzéki érveket hallottam, amelyek egy rés ze az első polgári kormány nyugdíjpolitikájával foglalkozott, néhány ténnyel szeretném a tévedéseket kiigazítani. Először arra a kérdésre válaszoljunk, hogy melyik volt az a két kormány, amelyik a nyugdíjasok “érdekében” - persze idézőjelbe tettem - emelte a nyugdíjkorhatárt. Nyilvánvaló: két szocialista kormány, a Horn- és a Bajnaikormány. Azután válaszoljunk arra a kérdésre, hogy a nyugdíjak reálértéke hogyan alakult a rendszerváltás után. Először az első kormányzati ciklusban... (Lendvai Ildikó: Vissza lehet állítani!) Inkább olvasson újságot, képviselő asszony, mint hogy közbekiabál! Az első kormányzati ciklusban 8 százalékos reálértékveszteség volt, a második, a Hornkormány idején már 12 százalékos volt a nyugdíjak reálértékének veszté se. Egyetért, képviselő asszony? Nem tehet mást, ez a KSH adata. Melyik volt az az első kormány, amelynek idején minden évben emelkedett a nyugdíjak reálértéke, összesen több mint 20 százalékban? Az első polgári kormány. Ezek tények, amelyeket nem lehet fi gyelmen kívül hagyni. Mikor kezdett ismét csökkenni a nyugdíjak reálértéke? 2007 után. És mit is jelent az a 19 ezer forintos szocialista füllentés? Emlékeztetem önöket, hogy a Hornkormány idején 12 százalékos reálértékveszteség volt. Érthető volt a lelk iismeretfurdalás, Horn Gyula megígérte, valami ahhoz hasonlót, mint Medgyessy Péter, hogy bezzeg a következő évben nagy juttatások lesznek. Ezt az ígéretet törvényi formában tette, és ha az úgy teljesült volna, ahogyan Horn Gyula megígérte, akkor ugyanaz lett volna a helyzet, mint a Medgyessykormány idején, hogy meginog a költségvetés. Mit tett az Orbánkormány? Ennél többet adott, de széthúzva. Az első Orbánkormány által vezetett kormányzati ciklusban az emberek többet kaptak a Hornféle ígéretnél, de n em egyszerre zúdították rá a költségvetésre, és ezért annak egyensúlya megőrizhető volt. Ez az a bizonyos 19 ezer forintos hiánynak nevezett füllentés. És néhány szót a magánnyugdíjpénztárról. Úgy érzem, a kötelező magánnyugdíjpénztári tagságról szóló dö ntés rossz döntés volt, mert kockázatos, drága és magánérdeket szolgál. A magánnyugdíjpénztári előterjesztés, ami most előttünk áll, nemcsak hogy minden nyugdíjas esetében biztosítja, a visszalépők esetében is, hogy nem járnak rosszabbul, sőt, mivel az ál lami nyugdíj tiszta igénybevétele többet jelent egy nyugdíjasnak, mint a vegyes rendszer, ezért nemhogy nem járnak rosszul, hanem jobban járnak.
