Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 25 (38. szám) - A nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor):
1297 rendszer működtetése. Nemrégen ez még 2 százalék volt. Az 1,2 százalék is vérlázítóan magas, a nemzetközi átlag 0,6 százalék körül v an. A magyar átlag akkor is nagyon magas, ha nyivánvalóan ezek a számok egy kicsit torzítanak, mert ha egy nagyobb összeggel gazdálkodik egy pénztár vagy gazdálkodnak pénztárak, akkor természetesen egy más átlagszám jön ki, de az biztos, hogy a vagyonra ve tített érték Magyarországon nagyságrendekkel haladja meg a nemzetközi átlagot is. Ugyanez igaz akkor is, amikor az adminisztrációs költségeket az éves díjra vetítjük, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon ez 4 százaléknál többe kerül, és ez nyugateurópai viszonyokat látva megint csak nagyságrendekkel magasabb, mint ami elvárható lenne. Egy nagyszerű elemzésből - egy mai napilapból - vettem ezeket a számokat, és ennek az elemzésnek a gondolatsorát követem, amikor azt mondom, hogy egy év alatt a menedzsment és a mögötte lévő szponzorintézmények 24 milliárd forinttal gazdagodnak évente. Nyilvánvalóan a menedzsment és ezek a szponzorintézmények persze mindenhol pénzbe kerülnek, de minden összevetés azt mondja, hogy Magyarországon egy évben 18 milliárddal többe kerülnek, mint az európai átlag. Ha 12 év alatt veszem ezt a 18 milliárdos éves többletet, akkor máris 200 milliárd extraprofitot találunk. Ez az extraprofit nem a pénztártagok zsebében van, hanem a menedzsment és a mögöttük lévő szponzorintézmények zsebéb en. Egyszerűen arra kell választ találnunk, hogy azok, akik nem támogatják a visszatérés lehetőségének felkínálását, miért érdekeltek abban, pontosabban miért abban érdekeltek, hogy a jelenlegi rendszer fennmaradjon, és ez a 200 milliárd ne a befizetőknél, a magánpénztári tagoknál hasznosuljon, hanem sokkal inkább a menedzsmentnél és a mögötte lévő szervezeteknél. Szocialista képviselőtársaink erre adjanak nekünk valamifajta választ, hogy miért érdekeltek ennek a rendszernek a megvédésében. A mi szándékunk tiszta. Mi világosan gondoljuk azt, hogy ennek a pénznek jobb helye van a pénztártagok zsebében, és a pénztártagok szabadon dönthessék el megint az év végén azt, hogy a jelenlegi rendszer működtetésében érdekelteke, vagy ezt a pénzt visszahozzák az állami nyugíjpillérbe. Az egész tőzsde működésére is tekintettel vagyunk akkor, amikor a visszahozatalnak - mert azt reméljük persze, hogy az emberek nagy része ezt a megoldást fogja választani - olyan módját javasolja a törvénytervezet, hogy abban a portfólióba n, amiben ma elhelyezkednek ezek az összegek, abban a portfólióban jön ez vissza az állami nyugdíjpillérbe, ilyen szempontból a tőzsdei rendszert sem fogjuk megingatni. Biztos vagyok benne, hogy a döntésünk a pénztártagok milliói számára kedvező döntés (Dr . Vadai Ágnes: Nekem biztos nem!) , mert 12 év működés után kapja meg mindenki annak a lehetőségét újra, hogy mérlegelve az elmúlt 12 év gazdálkodásának eredményességét vagy eredménytelenségét, szabadon döntsön arról, hogy ezeket a forrásokat visszahozzae az állami nyugdíjpillérbe. (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Arra az okfejtésre már nem akarok kitérni, amit megemlítettem egy héttel ezelőtt is, amikor itt este vitáztunk, hogy mik azok a kényszerek, amik többek között minket erre a felismerésre v ezetnek, vagy a kormányt erre a felismerésre vezetik, hogy így járjon el, ahogy éppen el kell járni. Most csak azt említem meg, hogy a kormánynak van egy alkotmányos kötelezettsége. A kormány ezzel az alkotmányos kötelezettségével élni akar, élni is fog, é s azt gondolom, hogy a pénztártagok számára is ez a megoldás kínál egyedül üdvözítő megoldást, és ezzel el fogjuk érni azt, hogy az a 200 milliárd, ami valahol máshol hasznosult, az elkövetkezendő években tényleg a magyar nyugdíjasok érdekeit szolgálja. Kö szönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. A következő fölszólaló Burány Sándor képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.
