Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 25 (38. szám) - Ágh Péter (Fidesz) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Milyen kiadásokra fordítják évente a nyugdíjpénztárak több mint 3 millió pénztártag tagdíjának több mint 4 százalékát, azaz 14-15 milliárd forintot?” címmel
1280 nem követi a technikai fejlődést, ráadásul nem is vesz figyelembe minden körülményt. Jelenleg összesen három eszközre jár támogatás: fehér bot, szemüvegtávcsöves szemüveg és a beszélő vércukorszintmérő. Csak példaként említve néhány kimaradó eszközt: vakokat segítő számítógépes szoftverek, beszélő mobiltelefon, beszélő lázmérő, és a sort még napes tig folytathatnám. Tudom, hogy mivel ez a probléma országosan csak 4060 ezer embert érint, ez nem egy jelentős lobbierő. Ennek a kérdésnek a rendezése miniszteri hatáskör, rendelet hozásával, esetleg ISOalfiók megteremtésével vagy a bekerülés megkönnyíté sével. Kérdésem a következő: hajlandóe miniszter úr az érdekvédelmi és szakmai szervezetek bevonásával saját hatáskörében kiterjeszteni ezen eszközök körét? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Halász János áll amtitkár úré a válaszadás lehetősége kettő percben. HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt jelezni kívánom, hogy október 15e a fehér bot nemze tközi napja, ön pedig 14én volt egy rendezvényen. Egyébként ez a nap alkalom arra, hogy a vakok és gyengénlátók ráirányítsák a társadalom figyelmét a problémáikra, valamint a segítségnyújtás módjaira. Az a sajtótájékoztató is, amelyen ön részt vett, nyilv án ezt szolgálta, ezt szolgálhatta. Annak megítélése kapcsán, hogy a nemzeti együttműködés kormánya mennyire fontosnak tartja a fogyatékos emberek s ezen belül a látássérültek segítését, elegendő csupán arra utalnom, hogy október 15én dr. Réthelyi Miklós miniszter úr a Vakok Állami Intézetének fehér bot napi rendezvényén részt vett, és ott beszédet mondott. Sajnálom, hogy ennek nem nézett utána, de semmi baj, most tájékoztatom önt. Szeretném tájékoztatni arról is, hogy a miniszteri biztos asszony október 1 114én – amikor az a rendezvény volt, amelyre ön utalt, hogy ott nem képviseltettük magunkat – éppen ott lehetett volna, csak Brüsszelben volt a fogyatékosüggyel kapcsolatosan egy magas szintű munkacsoportülés, amelyen részt kellett vennie. Épp a fogyaték osügyi stratégiát vitatták meg, s ez olyan ügy, amely a látássérültek tekintetében is hasznos lehet. De még egyszer mondom, miniszter úr ott volt a rendezvényen. Ami a kérdésére adandó konkrét választ illeti: az ön által támogatni javasolt segédeszközök ne m minősülnek gyógyászati segédeszköznek, hanem az életvitelt könnyítő segédeszközök körébe tartoznak, ezért a kormány fontosnak tartja, hogy a segédeszközellátás támogatási rendszerének teljes felülvizsgálata megtörténjen, többek közt azért, hogy ne csupá n a gyógyászati segédeszközökre, hanem a látássérültek számára rendkívül fontos, úgynevezett életvitelt könnyítő segédeszközökre is terjedjen ki a társadalombiztosítási támogatás. Ilyenek a beszélő mérlegek, a beszélő vérnyomásmérők, a beszélő lázmérők, am ikre ön is utalt. Jelenleg ugyanis a látássérült embereknek háromszornégyszer annyit kell fizetniük ezekért az eszközökért, mint azok normális kivitelű változatáért látó társaiknak. Összegezve azt tudom válaszolni, hogy a kormány már dolgozik az ön által felvetett probléma mielőbbi megnyugtató megoldásán. Köszönöm a kérdését. Ágh Péter (Fidesz) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Milyen kiadásokra fordítják évente a nyugdíjpénztárak több mint 3 millió pénztártag tagdíjának több mint 4 százalékát, azaz 1415 milliárd forintot?” címmel
