Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 19 (36. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
1052 mert ma is egyetértek a zzal az iránnyal, amit az akkori országgyűlési többség elfogadott. De igaza van abban, képviselő úr, hogy van kockázata annak, ha ilyen feszített a jogalkotás és feszített a hatálybalépés. Szerintem ebből érdemes mind a két politikai oldalnak tanulni. Ha ö n azt mondja, hogy a nyitott hozzáállásnak feltétele egy önkritikus mondat, akkor ez most elhangzott. De szerintem azok a hibák, amelyeket az előző kormány elkövetett, nem adnak jogalapot vagy jogcímet arra egy új kormánynak, hogy azt mondja, ezt mi is ugy anúgy el akarjuk követni. Legalább legyen egy közös tanulási folyamat, aminek az az eredménye, hogy az állampolgárok, akikre vonatkozik ez a szabályozás, jól járnak, ha a parlament évről évre bölcsebb lesz, és bölcsebben hozza a döntéseit. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Remélem, hogy az általános vitai rész és az ügyrendi vitai rész lezárható lesz. Rendes felszólalásra Schiffer András képviselő úrnak adom meg a szót, az LMP képviselőcsoportjából. Paran csoljon, képviselő úr! DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tárgyában szeretnék visszamenni oda, ahol ez a vitarészlet elindult. Az LMP szintén módosító javaslatot terjesztett elő annak érdekében, hogy a visszaható hatályú jogalkotás tilal ma kerüljön be az alkotmányba. Azt az ellenérvet, amit államtitkár úr elmondott - ha jól értettem a szavait , hogy az ilyesminek nem az alkotmányban, hanem az új jogalkotási törvényben kell benne lennie, illetve hogy az Alkotmánybíróság ezt a jogelvet már kimondta, nem tudom elfogadni. Éppen önök érveltek azzal még a múlt héten meg azt megelőzően is politikai nyilatkozatokban, hogy helyes, ha az új alkotmány, sőt a még hatályban lévő alkotmány is, amikor megalkotjuk az új jogalkotási törvényt, a jogalkotás legalapvetőbb elveit tartalmazza. Mi ezzel a kormányzati állásponttal egyet is értünk. A jogalkotás van egy olyan fundamentális része az egész alkotmányos rendszernek, aminek valóban meg kell ágyazni az alkotmányon belül. Viszont a visszaható jogalkotás t ilalma minden alkotmányos demokráciában egy alapvető elv. Lehet azt csinálni, amit az elmúlt húsz évben csinált a magyar demokrácia, hogy az alkotmány gyakorlatilag egyáltalán nem szól semmit a jogalkotás rendjéről, de ebben az esetben meg kell elégednünk alkotmánybírósági szellemidézéssel. Viszont ha nem ezt az utat választjuk, hanem azt mondjuk, hogy van egy olyan jogintézmény, amit le kell cövekelni az alkotmányban, akkor ennek a jogintézménynek ott a legalapvetőbb elveit is szerepeltetni kéne. Még egy p robléma van államtitkár úr okfejtésével. Az Alkotmánybíróság az elmúlt húsz évben, s különösen az első nyolc évben rendkívül sok olyan progresszív döntést hozott meg és olyan jogelvet munkált ki, amit - gyanítom - a különböző ciklusokban a magyar parlament ek egyébként nem tettek volna meg. Sőt továbbmegyek, azt is gondolom, hogy az a láthatatlan alkotmány, amit elsősorban a Sólyomféle Alkotmánybíróság kifejlesztett 1989 után, mindenképpen dicsőségére válik a magyar demokráciának. Viszont azt is pontosan tu djuk, hogy a láthatatlan alkotmány léte, illetve nem léte rengeteg feszültséget okozott és okoz nemcsak a társadalom belül, hanem a különböző demokratikus intézmények működtetői között is. Ha és amennyiben a magyar parlament új alkotmány elkészítésére adja a fejét - lábjegyzetben itt is megjegyzem, szerintünk nincs alkotmányozási kényszer Magyarországon , ha alkotmányozási folyamat indul meg, ráadásul önök ennek ellenére úgy gondolják, hogy most már hetedjére szükség van még a hatályos alkotmány módosításá ra is, akkor bölcs dolog lenne az Alkotmánybíróság időtálló elvi mondásait beemelni az alkotmányba. Mindannyiunk érdeke lenne az, hogy ezek az alkotmánybírósági verdiktek - amelyekről pontosan tudjuk, hogy nem a határozatok rendelkező részeiben bújnak meg, hanem az indokolásban - ne pusztán szokásjogként vagy mindig idézhető
