Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 19 (36. szám) - A fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik):
1039 Most jön a konkrét törvényjavaslat kritikája. Meglátásunk szerint ez a törvényjavaslat messze túlmutat a közigazgatási hivatalok kialakításának vagy átalakításának kérdésén, az e gész önkormányzati rendszer megreformálására tesz kísérletet egyúttal. Kétségtelen, hogy ennek a szektornak a működése, felépítése már a rendszerváltozás óta folyamatosan vitatéma. Felmerült már az, hogy túl sok önkormányzat van, hogy finanszírozásuk elégt elen, túl sok kötelező feladatuk van és így tovább. A legtöbbször bizonyosan az önkormányzatok fenntartása került kereszttűz alá. A településeink teljesen kiszolgáltatottak a központi költségvetés által biztosított normatíváknak, amelyek már régen nem fede zik azokat a feladatokat, amelyeknek ellátására kerültek meghatározásra. Ugyanakkor nincs olyan törvényi kényszer, amely az önkormányzatokat önfenntartásra kényszerítené, és ennek felelősségét kevesen érzik át közülük - tisztelet a kivételnek. Ennek elérés e érdekében például nagyon szerény próbálkozásokkal találkozhatunk csak - helyi adók kivetése kapcsán , amely megoldási javaslat életképessége Magyarországon nyilván jóval tehetősebb és tudatosabb polgárokat tételezne fel. A jelenlegi javaslatban nem az ö nkormányzatok számához, nem a finanszírozási rendszerhez nyúl hozzá a kormányzat, hanem a hatósági jogköröket tervezi összevonni, elvonni a helyhatóságoktól, és ez egy új típusú problémakezelés. De vajon jóe ez így? Egy hasonlattal szeretném megvilágítani az ezzel kapcsolatos véleményünket. Egy szegény családban sok a gyermek, kevés a fizetése az édesapának, édesanyának. Elindul a vita, mit lehet csinálni: a) költözzenek össze a nagyszülőkkel, ők is szegények, de hát a két háztartás összevonása gazdaságosa bb; b) adjunk több fizetést a szülőknek; c) vegyük el a gyerekeket a családtól, majd az állam fölneveli őket, és így magukat kell csak eltartani a szülőknek - igaz, hogy még kevesebb pénzt adunk neki. No, hát pontosan ezt a megoldást alkalmazza meglátásunk szerint a kormány a javaslatában az önkormányzatokkal kapcsolatban. De ahogy ez a példa szerinti család életében is csak növeli a bajt, úgy településünk problémáira sem kapunk megnyugtató választ. Annál is inkább, mert az elvonásra kerülő hatósági jogkörö k kőkemény politikai irányítás alá kerülnek a kormányhivatalokban. A megyei szinten megszervezett kormányhivatalokat a javaslat szerint kormánybiztosok vezetnék, akik akár országgyűlési képviselők is lehetnének. Egyéb szakmai követelmény nincs velük szembe n támasztva, tehát nem kell rendelkezniük jogi szakvizsgával, vezetői gyakorlattal, közigazgatási szakvizsgával és így tovább. Így lett az elmúlt rendszerben - már úgy értem, a rendszerváltozás előtt - juhászból könnyűipari miniszter. És mondjuk, ha Gőgös Zoltán felvetésére reagálnék, tehát valóban, ebben a szituációban már csak az a félelmetes, ha még csinál is valamit ez a kormánybiztos. De azért az, hogy mindezt 28szoros alapilletményért teszi, plusz kiegészítésekért, azért szerintem kicsit túlzás. Gyak orlatilag, meglátásunk szerint megyei párttitkárokról, vagy ha úgy tetszik, népbiztosokról beszélhetünk. (Gőgös Zoltán: Megyei tanácselnök.) Az eddig megjelent nyilatkozatokból az derült ki, mivelhogy egyébként a javaslatból egyértelműen ez nem levezethető még, hogy a megyei szakigazgatási szervek mindegyikét - kivéve a rendvédelmi szervezeteket - a kormányhivatalokba vonnák össze. Így aztán a kormánybiztosok - népbiztosok - gyakorlatilag élethalál urai lesznek, már csak a pallosjog hiányzik nekik. Javasol juk ilyen módon a törvény megváltoztatását: adjunk nekik pallosjogot! (Dr. Dorkota Lajos: Benne van.) Benne van, köszönöm. (Derültség.) A törvényjavaslatban egyedül tehát csak a kormánynépbiztosok jogállása a biztos, minden más bizonytalan. Gyakorlatilag egy csontvázról beszélhetünk, amely akkor válik csak teljessé, amikor majd további törvények és kormányrendeletek azt valódi tartalommal töltik meg. Így történt ez egyébként az önkormányzati választási törvény, illetve a választási eljárásról szóló törvény esetében is, a későbbiekben derült ki, hogy valójában mi a kormányzat igazi szándéka az önkormányzati választási rendszer teljes átalakítása kapcsán.
