Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 21 (27. szám) - A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz):
1505 Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Felszólalásra következik Puskás Imre, a Fidesz képviselője. Képviselő úr, öné a szó. DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz) : Köszönöm szé pen a szót, elnök úr. Már a vezérszónoki körben volt, aki megfogalmazta, hogy nehéz erről a törvénytervezetről az általános vita keretei között megszólalni, talán a vezérszónokok közül, aki ezt nem is fogalmazta meg, ráutaló módon ezt visszaigazolta, mert volt, aki Szabad Népfélórát tartott, és volt, aki az általános vitáját folytatta gyakorlatilag ebben a körben ennek a törvénytervezetnek. Én sokadik megszólalóként a negyedik órában talán még nehezebb helyzetben vagyok, hiszen aki feláll ebben a patkóban, az azért azzal a célkitűzéssel teszi, hogy valami újat mondjon, és ne csak az legyen az új benne, hogy ezt ő mondja. Ez meglehetősen nehéz, hiszen nagyon sokfajta vélemény fogalmazódott meg, én mégis megpróbálom azt a dimenziót megragadni, amely valóban a z általános vita dimenziója kell legyen, ez pedig három kérdésre való rövid válaszadás. Az első kérdés, hogy szükség vane, társadalmi igény vane egy ilyen törvénytervezetre, ez a törvénytervezet tartalmában milyen célokat tűz ki, és ezek a célok milyen e redményre vezethetnek, ez a tartalom milyen eredményre vezethet. Arra a kérdésre tehát, hogy vane társadalmi igény, vane szükséglet arra, hogy egy médiaalkotmány szülessen, rögtön felvetődik az a kérdés, hogy ez a médiaalkotmány kifejezés egy nagyképű do loge, vagy éppen elkenni próbálja azt a tartalmat, amely megfogalmazódik ebben a törvénytervezetben, vagy tényleg ez egy olyan kifejezés, amely jól tükrözi mindazt, ami ebben a törvénytervezetben megtalálható. Nos tehát, a szükségessége, én azt gondolom, egyrészt a felszólalásokban is visszaigazolódott, másrészt pedig élve egy társadalomban mindannyian érezzük azt, hogy a média egy olyan világ, amely mindannyiunk életében rendkívül fontos szerepet játszik, és mindannyian meg tudunk fogalmazni ezzel kapcsol atban olyan kritikákat, amelyek szabályozásért vagy mindenképpen egyfajta átgondolásért kiáltanak. Nos, én meggyőződéssel állítom, hogy igen, szükség van egy olyan jogszabályra, amely egy értéket szab. Merthogy a vitában talán nagyon fontosnak tekinthető o lyan gondolat is elhangzott, amely szerint ne szabályozzunk XX. századi eszközökkel a XXI. században, vagy hogy még érthetőbb legyen, ne gondolkodjunk azokban a nagyon egyszerű keretekben, amelyek még néhány évtizeddel ezelőtt léteztek számunkra, mint sajt ó, rádió, televízió, hiszen egy egészen más médiatérben élünk már, amely médiatér olyan eszközöket kínál, ami valóban egyrészt talán szabályozhatatlan, másrészt pedig mindenki számára elérhető, és éppen az elérhetőség az, ami a szabályozás nehézségét adja. (13.30) Én azonban azt gondolom, azzal, hogy a világ megváltozott, azzal, hogy nemcsak hogy átléptünk a XXI. századba, hanem egészen másfajta technikai eszközök vesznek bennünket körül, egészen más életstílusban, életmódban éljük az életünket, ez nem azt jelenti, vagy nem kell azt jelentse, hogy nincsenek értékek, hogy nem szeretnénk mint társadalom egyfajta értékrendet követni. És ha egyfajta értékrendet követni szeretnénk, akkor talán nem baj, ha ez ebben a médiaalkotmányban, még ha nem is szájbarágósan, de visszatükröződik. Nagy szerencséjük van önöknek és mindenkinek, aki figyeli a parlament vitáját, hogy eddig szegény Deák Ferencet nem csépelték, ezért nekem jut az a hálátlan feladat, hogy csépeljem az ő egyetlen mondatát, amely arról szólt, hogy a saj tóról szóló törvénynek úgy kellene szólnia, hogy hazudni nem szabad. Nos, azt gondolom, hogy ezt a fajta állítást, ezt a fajta gondolkodást mégiscsak visszatükrözi ez a médiaalkotmány, amely előttünk van. Milyen eszközökkel teszi ezt? - hogy a második kérd ésre is megpróbáljak választ adni, miután arra a kérdésre, hogy szükség vane rá, röviden a válasz az, hogy igen, szükség van, mégpedig egyfajta értékrend megteremtése, megőrzése, egy egészséges társadalom megőrzése érdekében. Ezek
