Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 21 (16. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), a napirendi pont előadója:
96 Köszönöm szépen, elnök úr. Megpróbálom - bár a téma fontosságát ismerve - nagyjából rövidebb idő alatt ezt az expozét elmondani. Hadd kezdjem azzal, tisztelt képviselőtársaim: az elmúlt egy hónapban sokan és sok féleképpen említették azt a tényt Magyarországon, hogy az elmúlt időszak egyik legnagyobb vesztese és részben a gazdasági válság oka is az, hogy a hazai kis- és középvállalkozások az elmúlt időszakban nem tudták azt a szerepet betölteni, ami egy normális g azdaságban a szerepük lenne, vagyis azt, hogy a gazdaság gerincét adják, hogy a munkaadók, munkavállalók többségének munkát adnak, és mindennapi munkájukkal, áldozatvállalásukkal segítik az ország építését. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ezt az elmúlt években fölhalmozott hiányt próbálta jó néhány javaslat, ami már ide a parlament elé került, javítani. Ebbe a sorba illeszkedik az a javaslat is, amit ma tárgyal az Országgyűlés. Nagy örömömre egyébként a bizottsági ülé seken nagy többséggel még az ellenzék is támogatta a javaslatot. Tehát régi adósság törlesztése lehet az, amiről pár héten belül tud az Országgyűlés dönteni. De hogy konkrétan tudjuk kötni a törvényjavaslatot, elég, ha annyit megemlítek, hogy A nemzeti egy üttműködés programjában, vagyis a kormányprogramban szerepel egy külön pont, amely egyértelműen fogalmaz, idézem: meg kell szüntetni a vállalkozások működését felügyelő állami szervek büntetésben való érdekeltségét. Aki vállalkozók között mozog, ismeri min denapjaikat, jól tudja, hogy milyen életszerű problémák voltak az elmúlt időszakban, elég csak arra gondolni, hogy sokszor a vállalkozók úgy érezték, lényegében a bírság egy rejtett adóforma, hiszen az ellenőrök addigaddig járnak vissza hozzájuk, addig cs űrikcsavarják a be nem tartható jogszabályok ellenőrzését, amíg ilyen vagy olyan módon meg nem bírságolják őket. Azt gondolom, azon túl, hogy ez egy rossz szokása volt az államigazgatásnak, ez ennél egy mélyebb társadalmi problémára is rámutat, vagyis arr a, hogy milyen viszonyban van egymással a mindenkori államhatalom a mindenkori vállalkozókkal, vagyis azzal a réteggel, amely igazából a hátán viszi ezt az országot. És azt gondolom, hogy nagyon rossz volt az a korábbi gyakorlat, hogy az állam nem partnerk ént, nem segítő jelleggel és nem olyan kapcsolatot ápolt a vállalkozókkal, ami egy közös együttműködés alapja lehet, hanem - ahogy szokták mondani - alapvetően csak fejőstehénnek nézték a vállalkozókat, és azt gondolták róluk, hogy a lehető legtöbb bőrt ak ár bírságok útján is róluk le lehet húzni. Ha komolyan gondoljuk azt, hogy fontos és forradalmi változások kell hogy az országban végbemenjenek, akkor azt gondolom, hogy ezen a rossz szokáson is változtatnia kell a mindenkori államhatalomnak, és ezért kész ült el ez a törvényjavaslat, ezért került benyújtásra. Ez a törvényjavaslat viszonylag rövid, és bevallott módon alapvetően első lépésben egy szimbolikus döntést tudunk hozni, vagyis két ponton érinti ez a módosítás a vállalkozásokat ellenőrző szerveket. E gyrészt kimondja azt egyértelműen, hogy a vállalkozókkal szemben kiszabott bírságok a hatóság bírságkiszabásban való érdekeltségének megszüntetése érdekében a hatóság működési és egyéb költségeire nem használhatók fel, illetve a szakhatósági eljárást végző szervezetek tekintetében az első alkalommal - az adó- és vámeljárások ez alól kivételt képeznek - a bírság kiszabása helyett figyelmeztetést kell alkalmazniuk. (19.40) Tehát az a gyakorlat, hogy korábban a legkisebb adminisztrációs hibáért is egyből a bír ságolási maximumot ki lehetett szabni, ezzel a törvénytervezettel megszűnik. Azért azt is el kell mondani, ha reálisan akarjuk ezt a törvényjavaslatot értékelni, hogy ettől máról holnapra nem fog megváltozni valószínűleg az államigazgatás összes szervének a működése. Ez reményeink szerint egy hosszabb folyamatnak az első lépése, ezt követnie kell több olyan lépésnek, ami a gyakorlatban pontosan rendezi a vállalkozók és a szakhatóságok viszonyát.
