Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 21 (16. szám) - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2010. június 8-ai ülésnapján elfogadott, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény záróvitája és zárószavazása - SZILÁGYI PÉTER (LMP):
87 Jelen törvényjavaslattal kapcsolatban ezt így hajtották végre - idézem elnök úr levelét: “Meg sem kísérli a jogalkotó, hogy olyan szabályozást alkosson, amely nagyobb fogódzót adna a bíróságoknak a felmentés indokoltsága megítéléséhez, e setleg enyhítve a jelenlegi védelmi szintet, közelítve azt a munka törvénykönyve szerinti felmondás rendszeréhez.” De említhetném azt is, hogy önök - észlelve a társadalom felháborodását - egyéni kapcsolódó módosító indítványt nyújtottak be, amiben újra kö telezővé tették a felmondás indokolását. Azt követően, hogy ez több médiumban is megjelent, önök - cinikusan - a zárószavazás előtt néhány órával visszavonták ezt az indítványt, így megvezetve több tízezer, közvetve százezer állampolgárt. Engedjenek meg eg y idézetet, biztosan fel fogják ismerni: “Van két olyan dolog, amivel szemben harcot kell folytatni. Ezt én vállalom. És nem is ismerek benne sem engedményt, sem könyörületet. Ez a két harc a következő: a nihilizmus és a cinizmus ellen harcolni kell.” (Tap s az LMP padsoraiban.) Ez a mondat a miniszterelnök úr szájából hangzott el nem is olyan rég, itt a parlamentben. Miniszter úr, ez csak szlogen marad, vagy le is fog számolni azzal a cinizmussal, amit az elmúlt hetekben tapasztaltunk az önök részéről? Tisz telt kormánypárti Képviselők! Nem kívánok több szakmai és politikai érvet felhozni, azokat már hallhatták, olvashatták, ismerik a köztársasági elnök úr véleményét is. Most egy levelet szeretnék önöknek felolvasni, egy levelet, amely egy köztisztviselő toll ából származik, aki immár tíz éve hűségesen, a szakmaiságot szem előtt tartva szolgálja hazáját. Kérem, hallgassák figyelemmel! “Tíz évvel ezelőtt alkut kötöttem az állammal, és közszolgálati jogviszonyt létesítettem. Az állam azt mondta, hogy az átlagosná l szigorúbb szabályok betartását várom tőled, ennek fejében az átlagosnál kedvezőbb, biztonságosabb munkavégzést teszek lehetővé a számodra. Ha gondolod, az egész életed letöltheted a választott szakmádban, biztonságot teremtek körülötted, lehetőséget nyúj tok az állandó képzésedre, hogy a legszakszerűbben tudd ellátni az énáltalam hozott jogszabályok végrehajtását. Ezt hívják köztisztviselői életpályának vagy pályaútnak, amit még az előző Fideszkabinet is támogatott. Én vagyok a fej, te leszel a kar; így, együtt szolgáljuk a közcélt. A cél stabil, pályautat el nem hagyó, a mindenkori kormányzattal lojális köztisztviselői kar fenntartása volna. Belementem gyanútlanul. Nem gondoltam, hogy mint a köztisztviselői kar tagja a rendszeresen érkező, majd állandósul ó válság fő bűnbakjává válok. A hosszú évek során igen kevés, a köztisztviselői kar munkáját elismerő politikusi véleményt hallottam. Ezzel szemben mint lábát lógató irodakukac, a költségvetési hiány főfő okozójaként váltam egyre hírhedtebbé. Minden túlzá s nélkül állíthatom, hogy szinte évről évre érezhetővé vált a szakma társadalmi elismertségének csökkenése - nem csoda. A média, a gazdasági szakértők, a politikusok hada sulykolta az emberekbe a feleslegességünkről szóló rigmusokat. Persze, tényleg egysze rűbb volt a valós problémák helyett valaki, tőlük egzisztenciálisan is függő bűnbakra hárítani a felelősséget. Egy percig sem állítom azt, hogy nincs helye a közigazgatás racionalizálásának, ha ez alatt azt értjük, hogy akár ügyintézői szintig lemenve megv izsgáljuk az ügyintézőkre háruló munkaterhet, és ennek megfelelően döntünk az adott feladatokat végző hivatalok, osztályok, irodák létszámigényéről; akkor támogatom. De ha a racionalizálás nem jelent többet, mint az elmúlt időszakban gyakorlattá vált létsz ámleépítést, na, nem! Ilyenfajta reformot már átéltem néhányat. Nesze neked, biztonság! De azokat az irodákat, ahol újságolvasással és kávézgatással telt a nap, ezt soha nem érintette, és erős a gyanúm, hogy ezután sem fogja. Persze, mindenki jól tudta, ho gy azokba az irodákba honnan repültek - nem ki - be az emberek, mindegy, hogy jobbról vagy balról fújt a szél. És most azzal kell szembesülnöm, hogy az állam a velem kötött megállapodás egy jelentős elemét a saját hasznára kívánja módosítani, indokolva a v áltoztatás szükségességét azzal, hogy meg kell teremteni a még korszerűbb kormányigazgatás kialakításának lehetőségét, lehetővé kell tenni az arra alkalmatlan tisztviselők minél költségkímélőbb
