Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 22 (28. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
1564 bíráló észrevételeiket, amelyeket hitem szerint azért mondtak el, hogy jobb minőségű munkára sarkalljanak bennünket. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Mindannyian érezzük, hogy Magyarországon ma mindenütt nagy remények élnek, és valóban , az eddigi közös eredmények jó okot adnak a reménykedésre. Reményre ad okot maga a nemzeti centrum léte, hiszen végre van egy öntudatos, nagy közösség, amelyhez érdemes tartozni, és amelyhez bárki tartozhat korábbi politikai nézeteitől, pártállásától, etn ikai, vallási hovatartozásától, keresztény, hívő vagy ateista mivoltától függetlenül; egy közösség, amely azon az alapon áll, hogy változást akar, hogy dolgozni akar, családot akar, saját otthont akar, rendet és biztonságot akar. Reményre ad okot az is, ho gy a józan ész nevében együtt olyan dolgokat tudtunk gyorsan és hatékonyan megváltoztatni, amelyek korábban húsz éven át sem sikerültek. Reményre ad okot az is, hogy sok komoly, közös célunk és tervünk van, és pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a széthúzásból fakadó tehetetlenség korszaka helyett egy sikeres, együttműködésre épülő új korszakot, egyfajta modern békeidők időszakát valósítsuk meg a következő években. Lehetségessé vált az, ami korábban megvalósíthatatlan illúziónak tűnt, egy nyu godt, kiegyensúlyozott, harmonikus magyar társadalom megteremtése, ahol az emberek nem feszültek, nem ingerültek, mert látják értelmét a munkájuknak, biztonságban érzik magukat és a jövőjüket. A remények jogosak, tisztelt Ház, a kérdés csak az, hogyan lehe t ezeket beváltani. A józan ész nem csodákban reménykedik - bár néha az is jól jön , nem ideológiai vitákat folytat, hanem dolgozik. Számunkra is ez az irányadó a továbbiakban. Munka vár ránk, mindannyiunkra, komoly és nehéz munka; a kormányra, az Országg yűlésre és mindenkire, aki az együttműködés rendszerét akarja erősíteni. Az ősz során további tabukat kell majd ledöntenünk a józan ész nevében. A kormány legfontosabb feladata most az, hogy az első akcióterv beindítása után senki se érezhesse úgy, hogy a változások során vele nem törődünk, őrá nem gondolunk, őt magára hagyjuk. Senkit sem fogunk az út szélén hagyni. Figyelnünk kell azokra, akik ma még kevés jövedelemmel rendelkeznek, hogy ők is érezzék, a változás értük is történik. Ezért a gazdaságélénkíté s, a pénzügyi egyensúly mellett a szociális biztonságra is figyelmet kell majd fordítanunk az ősz során; azoknak az embereknek a gondjaira, akik segítségre szorulnak, mert kiskeresetűek, mert jóhiszeműen hiteleket vettek fel, nem tudják fizetni a tartozásu kat, mert a család napi megélhetése és a rezsi elviselhetetlen terhet jelent számukra. Figyelmet kell fordítanunk azoknak a gondjaira, akik idős koruk vagy egészségi állapotuk miatt olyan bajokkal kénytelenek szembenézni, amelyeket segítség nélkül nem tudn ak megoldani. Ennek szellemében készül a kormány, és kérem önöket, ennek szellemében készüljenek az ősszel kezdődő újabb ülésszakra. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Schmitt Pál) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a képviselőcsoportokat, hogy kívánnake élni a nyolcperces felszólalás lehetőségével. Úgy látom, ketten jelezték… - hárman jelezték: Schiffer András úr, Mesterházy Attila úr, Vona Gábor úr; és Harrach Péter úr most jelent kezett be. Megadom a szót elsőnek, nyolcperces időkeretben Schiffer András képviselő úrnak. DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azzal kezdeném, hogy ez egészen örömteli pillanat, mert úgy látszik, Orbán Viktor miniszterelnök úr megértette azt az állítást, amit egyébként az LMP már hosszú ideje mond, hogy a múlt századi ideológiák csődöt mondtak, és a múlt század ideológiái valóban kicsorbulnak a XXI. század valóságán. (Moraj a Fidesz sorai ban.) Nagy kár, hogy eközben ön egy XX. századi, Margaret Thatcher és Ronald Reagan
