Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 22 (17. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
148 egyenlő bánásmódot , pusztán csak üzletet láttak a kérdésben, és ez végtelenül bosszant, hogy azoknak az embereknek, akiknek egyenlő bánásmódban kellene részesülniük, akiknek az esélyegyenlőséget kellene megadni, üzletet csinálnak a lehetőség kialakításából is. Mondom ezt az ért, mert a szakértői kompánia kapcsán azért nagyon sok furcsaságra lettünk figyelmesek, és pénzlenyúlás történt ezekben a kérdésekben is. Úgyhogy úgy gondolom, nem tehetjük meg azt a trehányságot, hogy nem pályázunk, ezért fontos a törvénymódosítás a teki ntetben, hogy a határidőt ne fél évvel hosszabbítsa meg, mert itt is elhangzott, hogy az alakuló új testületeknek fontosabb dolguk lesz a költségvetés, a szervezet kialakítása, különösen a változások után, mint az esélyegyenlőség. Nem azért, mert nem tarta nák fontosnak, hanem idejük nem lesz elegendő. Épp ezért úgy gondolom, hogy év végéig kell kitolni a határidőt. És tisztelettel kérem a kormányt, hogy tekintse át a 2003ban alkotott törvényt, amennyiben ideje lesz rá, és egy teljes törvénymódosítást, mégp edig egy polgári törvénymódosítást, amely az embert helyezi előtérbe, tegye meg ezt a kezdeményezését, és a konzultációnak, az egyeztetésnek is adjon teret, lehetőséget, nem úgy, mint az előző kormány, hogy nyolc év alatt nem tett semmit ebben az ügyben. Ú gyhogy fontosnak tartom a törvény teljes, átfogó módosítását, a határidő módosítását és a határidő kitolását. Köszönöm szépen kedvességüket, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) (9.30) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr . Balog Zoltán államtitkár úr kért szót. BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Pál és Szabó Timea képviselőtársaim figyelmét fölhívnám arra, hogy itt valami félreértés van. Szerintem nem érdemes rug ózni ezen a megyei szint dolgon, mert amit Lukács Tamás is elmondott, a hatásköri ütközés elkerülése végett van kivéve ez a megfogalmazás, és települési önkormányzat van helyi önkormányzat helyett. Ez egy rossz megfogalmazás. Ez ma is így van, hogy minden költségvetési szervnek, amely 50 embernél többet foglalkoztat, kötelessége esélyegyenlőségi tervet készíteni. A kormánynak is kötelessége az országra nézve is, az akadálymentesítések, amit a kormánynak éveken keresztül nem sikerült teljesítenie, holott eur ópai uniós előírás. Tehát ez nem azt jelenti, hogy a megye esélyegyenlőségi terv nélkül marad; a területi elv ütközése miatt van pontosítva ez a megfogalmazás. Vannak itt nálam okosabb emberek az önkormányzat világából. Hargitai János elmondta nekem, hogy például a kistérségekre nézve is kötelező az esélyegyenlőségi terv. Tehát a területi elvben a településeknek összefogva is kell készíteni egy esélyegyenlőségi tervet. Vagyis megyei szinten nem megszüntetjük, hanem pontosítjuk azt, hogy kinek milyen terület en van kötelezettsége. És a megye által fönntartott intézmények esélyegyenlőségi terve, ami már régóta kötelező, és a többség ezt meg is tette, ezt a kötelezettséget nem érinti, hanem továbbra is fönntartja. De ha Babák képviselő úrhoz, polgármester úrhoz csatlakozhatok, akkor hadd mondjam azt, hogy valóban, az esélyegyenlőség az a terület, ahol elég sok szemfényvesztés volt az elmúlt húsz évben. Mert azért mondjuk meg őszintén, hogy az esélyegyenlőség nem azon múlik elsősorban, hogy van rá terv vagy nincs, hanem hogy vane rá valóságos szándék, állampolgári és önkormányzati akarat, és vane pénz, megfelelő források állnake rendelkezésre, hogy ezeket valóban megtegyük. Egy olyan helyzetben, amikor egy leszakadó térségben a napi megélhetés is gondot jelent, előírni adott esetben olyan feltételeket, amelyek egy európai standardnak megfelelnek, az enyhén szólva képmutatás. A feltételeket kell megteremteni ahhoz, hogy aztán valóban lehessen igazi esélyegyenlőségről beszélni. Annak örülök, hogy egyetlenegy olyan frakció sem volt, amelyik azt mondta volna, hogy az egész törekvés lényegtelen. Pál képviselő úr hozzászólásából is bizonyosfajta megértést hallottam ki, és ezzel egyetértek, hogy ha ez a törvénymódosítás, illetve új törvény eléri azt, hogy felhívjuk a
