Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 22 (17. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PÁL TIBOR (MSZP):
144 (9.10) Ha megnéz zük a hatályos jogszabályok jegyzékét, és megnézzük a lábjegyzeteket, akkor kiderül, hogy 2003 óta, amióta ezt a törvényt megalkották, nem volt olyan év, amikor ezt a törvényt ne módosították volna. Tudom, a törvényalkotás nem az örök élet műfaja, kőbe vés ett törvény csak egy van, de azt gondolom, hogy mégis a törvény minőségét jellemzi az, ha a törvényalkotó, a tisztelt Ház úgy gondolja, hogy minden évben a törvény valamilyen részét módosítani kell. Ha a törvény hatályosulását tekintjük, akkor kiderül, 200 3 óta azokban a kérdésekben, amelyeket megcélzott a törvény, hogy javítani szándékozik ebben az országban, igazában nem léptünk előre. Tehát van egy törvényünk, amelyik papírmasé, átgondolatlan, ezért jelen pillanatban a módosításunk csak azt szolgálja, ho gy a törvényi határidők betartatlansága miatt időt adjunk önmagunknak, hogy ezt a kérdést valóban komolyan átgondolva és valóban felelős törvényalkotással rendezzük mindannyiunk és a közjó javára, mert jelen pillanatban egyszerűen az a kérdés, amikor egy ö nkormányzati szervezeti rendszer átalakításáról is szó lehet, nyilvánvaló, ahhoz kell igazítani majdan a törvényt is. Zárójelben megjegyzem: nem értek egyet azokkal, akik kérdőre vonnak bennünket abban a tekintetben, hogy a megyei önkormányzati hatáskört a törvényből kivettük, hiszen ezzel mást nem tettünk, mint egy olyan törvényi ellentmondást szüntetünk meg, amely hatáskörileg nem volt rendezve, hiszen ha a helyi önkormányzatok megalkotják az esélyegyenlőségi terveket, akkor elvileg ezzel ellentétes esély egyenlőségi tervet alkothat a megyei szint. Ezek a hatásköri kérdések a jelen törvényben nem voltak rendezve, ez viszont nem jelenti azt, hogy a megyei intézményeknek ne kellene a jelen törvény hatálya alatt esélyegyenlőségi terveket készíteniük. Itt csupá n azt jelenti, hogy azokat a szinteket kellett meghatározni, hogy a hatáskörösszeütközést feloldjuk. A másik kérdés pedig nyilvánvaló, ez a határidő kérdése. A határidő elsősorban azt szolgálja, hogy a 2003ban - megismétlem, 2003ban - meghozott és minde n évben módosított törvényt valóban olyan módon gondoljuk újra, hogy egy hatályosuló, valóban az esélyegyenlőség kérdésében előremutató és azt koordináló törvény születhessen meg a parlamentben. Ehhez a munkához nyugodt légkör, ehhez a munkához társadalmi párbeszéd, ehhez a munkához nyugodt törvényalkotási feltételek kellenek. Aki ezzel egyetért, gondolom, támogatja a törvénymódosítást, aki pedig nem ért egyet, az vesse ránk az első követ, aki pillanatnyilag ebben a helyzetben ennél jobb megoldást tud felmu tatni. Köszönöm a figyelmüket, és arra kérem önöket, hogy ezt a jelenleg csak technikai, a későbbiek során pedig érdemben megalkotandó törvényalkotási folyamatot támogassák az ország javára. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Lezsá k Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Pál Tibor képviselő úr, MSZP. PÁL TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Magam teljes mértékben egyetértek azzal, ha egy önkormányzat területén, egy városban, egy településen az esélyegyenlőségre törekvés érződik. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy vannak olyan helyzetek, amelyek új helyzetként megjelennek egy városban vagy egy településen, ezért az esélyegyenlőséggel foglalkozók számára folyamatos kihívást je lent az esélyegyenlőségi terv vagy a problémákra adott válaszok elkészítése. Amikor a törvényalkotó a törvény gondolatában megfogalmazta az esélyegyenlőségi tervet, akkor nem csinált mást, mint azt mondta, azt a szándékát jelezte, hogy újabb és újabb probl émák mindig várhatók, elő is kerülnek egyegy területen, egy régióban, egy városban. Most csak gondoljanak bele éppen abba, hogy az elmúlt napok árvízkárosultjai, az elmúlt napok viharkárosultjai számára vélhetően helyben cselekvési és intézkedési terveket kell készíteni, hogy a gyerekek iskolába tudjanak menni, a családokat kárpótolni lehessen, hogy abból a nehéz helyzetből ki lehessen emelni őket, amelybe éppen kerültek. Természetesen ez igaz akkor is, amikor valahol egy
