Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 22 (17. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter:
134 Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Martonyi János külügyminiszter úr kíván felszólalni. DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter : Köszönöm szépen, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a felvetését, mert ez alkalmat ad arra, hogy megpróbáljam néhány szóban érzékeltetni, hogy a stratégiai célkitűzések, elképzelések hogyan befolyásolják a mindennapi lokális feladatokat, teendőket, e redményeket. Először talán egykét szóval a horvát csatlakozás helyzetéről. A tárgyalások különböző nehézségek és akadályok ellenére viszonylag jól haladnak. Remény van arra az utóbbi hetek fejleményeinek a függvényében is, hogy ezek a tárgyalások ebben az esztendőben véget érnek, és ez valóban lehetőséget ad majd arra, hogy a horvát csatlakozási szerződés aláírására a magyar soros elnökség alatt reményeink szerint Magyarországon kerüljön sor. Jeleztem, hogy vannak még akadályok, ezek közül az egyik, úgy tű nik, elhárult; június 6án népszavazást tartottak Szlovéniában, és végül is nem túl nagy többséggel, de a szlovénok elfogadták a választottbíráskodás megoldását, amelyik erre a régóta húzódó területi vitára a két ország, nevezetesen Horvátország és Szlovén ia között reményeink szerint pontot fog tenni. Vannak még további kérdések is. Örökzöld téma a hágai törvényszékkel való együttműködés témája is, de mindent összevetve én bízom abban, hogy a tárgyalásokat be tudjuk fejezni az év végével, és ez pedig azt je lentené, hogy a ratifikációs folyamattól függően Horvátország 2012ben, esetleg 2013 elején az Európai Unió tagállamává válik. (8.30) Ez egy alapvető magyar stratégiai érdek. Azért magyar stratégiai érdek, mert Magyarország alapvető é rdeke az, hogy DélkeletEurópa felzárkózzék Nyugat- és KözépEurópához, DélkeletEurópa teljes integrációja mielőbb megtörténjék. Ennek az első nagyon fontos lépése Horvátország csatlakozása. Tudjuk azt, hogy ez nem lehet az utolsó lépés, tudjuk azt, hogy nem lesz könnyű a bővítési folyamatot továbbvinni; tudjuk, hogy vannak tagállamok, amelyek finoman szólva nem a legnagyobb lelkesedéssel kívánják felgyorsítani ezt a folyamatot. De szeretnénk itt még egyszer világossá tenni azt, hogy KözépEurópa és Magyar ország stratégiai, geopolitikai, gazdasági, kulturális érdeke az, hogy ez a térség mielőbb teljes jogú résztvevőjévé váljon az európai integrációs folyamatnak. Talán érzékelhető volt az elmúlt néhány hétben az, hogy a magyar KözépEuró papolitika egy új, markáns dimenziót kapott, Dél felé indított egy jelentős offenzívát. Szeretném jelezni, hogy ez senki ellen nem irányul, egyáltalában nem kisebbíti a mi hagyományos, húsz éve tartó északi együttműködésünket, amelyet a visegrádi négyek e gyüttműködése testesít meg. Ugyanakkor úgy érezzük, hogy ki kell bővíteni ezt a politikát, és valóban, igen határozottan nyitunk Horvátország, Szlovénia, Szerbia és Románia irányába. Persze az együttműködéshez tartalom is kell, és a tartalom gazdasági, kul turális környezetvédelmi projektekkel valósítható csak meg. Az infrastrukturális fejlesztésekről a képviselő úr beszélt, nem akarom ezt megismételni. Az biztos, vannak történelmi előzmények: meg kell építeni az eszéki hidat; jelenleg nincs rá forrása a hor vát államnak, megint csak az Európai Unióhoz kell fordulni, hogy ez mielőbb megtörténjék. Fiume Magyarország hagyományos történelmi kikötője, nem kell külön elemeznem itt a fiumei vasútvonal és autópálya jelentőségét: a vasútvonal korszerűsítése még várat magára, az autópálya elkészült. Ennél talán még fontosabb a két Baranya szempontjából az a bizonyos V/C irány, közlekedési folyosó, amely végül is el fog majd vezetni Boszniába - Bosznia is nagyon közel van hozzánk, sokszor nem is érzékeljük, hogy történel mileg és földrajzilag milyen közel áll hozzánk ez a régió. És hát akkor persze külön kellene beszélni a turisztikai fejlesztésekről, az ökoturizmusról, a kerékpárutakról, és így tovább, és így tovább.
