Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - SZALAY FERENC (Fidesz):
1319 Tisztelt Képviselőtársak! A monitor alapján megállapítom, hogy Ékes képviselő úr szólt az utolsó utáni szó jogán, ezért a részletes vitát lezárom. Megkérdezem Szalay Ferenc képviselő urat, hogy most kíváne válaszolni. (Szalay Ferenc: Igen, szeretnék.) Igen. Képviselő úr, öné a szó. SZALAY FERENC (Fidesz) : Még jó, hogy nem ötszakaszos lett a vitánk. (Derültség.) De azt gondolom, hogy rendkívül eredményes volt, és érdekes módon nem volt benne az a feszültség, mint tegnap. Tegnap nagyon jó volt az általáno s vita, csak tessenek az előzményeire visszagondolni, hogy honnan indultunk. És meghatározta a hangulatot néhány nem normális szólás. Most ez egy egészen más vita volt, és azt gondolom, hogy így illik és így kell, mert akkor azt gondolom, hogy valóban lehe t menni előre. Több egyeztetés kell, és többször kell beszélni a dolgokról. Én hadd mondjam, hogy nagyon nagy büszkeséggel töltse el önöket, hogy én az elmúlt négy évben egy darab módosító javaslatot tudtam elfogadtatni, egyet, ez az 500 forintos diáksportnormatíva volt, amit aztán utána sikerült visszavonni. Most önök ennél már jóval előrébb tartanak, hiszen valóban befogadtunk, azt gondolom, nagyon jelentős módosító javaslatokat. A vízi sporttelepek kérdését, a tornatermek, a tornaszobák javaslatát a spo rttelep meghatározásába nyilván befogadjuk, ez egy rendkívül bölcs dolog, hiszen ezzel a diáksport támogatása jelentősen nőhet. Valóban, a kapcsolt vállalkozások kérdését be kell hogy fogadjuk, jó gondolat. Az olimpiai járadék adómentességét szintén azt go ndolom, hogy jónak kell hogy tekintsük. Arról, hogy a közalapítványok mind a három támogatásban részesedhessenek, délelőtt beszélgettünk, de én nem értettem, bevallom őszintén, azóta megértettem a vagy szócska kimaradásának a jelentőségét. Elfogadjuk, hogy mind a három a közalapítványok felé támogatásként mehessen. Azt, hogy magyar cégekre vonatkozzon, majd eldönti a minisztérium. Szívem szerint nekem sem fáj ez a dolog, sőt. De nézzük meg, hogy ez a törvénykezésben hogy van, meg aztán mégsem lenne egy olya n nagyon nagy dolog, ha a külföldi tulajdonú cégeknek, mondjuk, nem tennénk lehetővé, hogy segítsék egyébként a magyar sportot. Itt hadd folytassam azzal, hogy ez a törvényjavaslat a társaságiadótörvények, a sporttörvény és az oktatási törvény egészen pic i módosításáról szól ahhoz képest, amekkora a törvény. A sporttámogatást és a sport egyéb, mondjuk úgy, elfogadottságának szintjeit még ide fogjuk hozni, hiszen talán Mile képviselőtársunk beszélt arról, hogy számon fogják kérni, hogy a sportstratégiához h ogyan alkalmazkodik majd a későbbiekben a sportos gondolatunk. Valóban, itt hadd kapcsolódjak! Ez csak egy rész. Amikor eljutunk a költségvetés tárgyalásához, ott kell tudnunk a sportstratégia egyéb, igen fontos dolgait helyre tenni. Itt szabadidősporttám ogatásról lesz szó, utánpótlásnevelésről lesz szó, létesítményfejlesztésről is szó lesz, egészen biztos, kiemelt, nagy rendezvények, országos szintű rendezvények támogatásáról és egyéb, a sportot érintő források biztosításáról is szó lesz. (19.40) Ne tess enek úgy tekinteni - tegnap este is mondtam , hogy ez most az egyedüli és utolsó sporttal foglalkozó törvényjavaslat. Nem! Ez az első, és egy olyan úttörő dolog, amit még ebben a parlamentben soha nem csinált meg senki. Ez az első olyan sporthoz kötődő le hetőség, amivel - tegnap is elmondtam, ma is beszéljünk róla - a művészvilág már élt, amivel a filmvilág már élt, a sport világa még nem. Legyenek nagyon büszkék mindannyian, hogy olyan javaslatok születtek, amelyek lépcsőfokot jelentenek - nyilván ez az e lső , hogy a későbbiekben hogyan lehet majd továbbmenni a sportügyekben. Fontosnak tartom, hogy megértsék, ha most nagyon szélesre nyitnánk a támogatottak körét, és elszabadulna a jó hozzáállás, nem tudnánk, hogy mennyi pé nzt lehetne kivenni az államkasszából, az állami büdzséből. Nem lehet ezt kalkulálni, tetszik, nem tetszik. Tegnap is mondtam és most is mondom: az 1 százalékos támogatás az egyházaknak, az egészségügynek, az oktatásnak
