Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 21 (16. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - SZABÓ TIMEA (LMP):
14 ELNÖK (dr. Schmitt Pál) : Köszönöm, képviselő úr. A Ház elnöke nem szokott kommentálni napirend előtti felszólalásokat, így magam is csak arra szorítkozom, hogy megköszönjem Rétvári Bence államtitkár úrnak a téma felvetését és azt az egységes hozzáállást, amit a frakciók felszólalásuk során mutattak. Kérem, engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy folytassuk a napirend el őtti felszólalásokat. Jelentkezett Szabó Timea frakcióvezetőhelyettes asszony, LMP. SZABÓ TIMEA (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap, azaz június 20án volt a menekültek világnapjának 10. évfordulója, amel yet az ENSZ Közgyűlésének elfogadása óta világszerte ünnepelnek. Ez a nap tisztelgés a világ 15 millió menekültjének lelkiereje és bátorsága előtt, 15 millió férfi, nő és gyermek előtt, akik háború, üldözés vagy erőszak miatt elhagyni kényszerültek otthonu kat. Hadd tolmácsoljam önöknek Ban Kimoon ENSZ főtitkárnak az évfordulóra megfogalmazott üzenetét. A menekültek világnapján erősítsük meg a nemzetközi közösség szolidaritásának fontosságát. A menekülteket megfosztották otthonaiktól, de nem foszthatjuk meg őket a jövőjüktől. Magyarországon világviszonylatban kevés a menedékkérő, ám nemzetközi fegyveres konfliktusoknak köszönhetően ez a szám folyamatosan emelkedik. A tavalyi évben a közel 4700 menedékkérő majdnem 50 százalékos ugrást jelent 2008hoz képest. Ez a növekvő tendencia növekvő felelősséget is kell hogy jelentsen mind a kormányzat, mind az állampolgárok részéről, különös tekintettel Magyarország 2011es EUelnökségére és az ország globális felelősségére. Hazánknak, mint egyéb kérdésekben, a menekült ügy területén is aktív kezdeményezőként kell fellépni a nemzetközi porondon. Szorgalmazni kell többek között az egységes európai menedékjogi eljárás megteremtését, az európai menekültügyi támogató hivatal terveknek megfelelő felállítását, és a jelenleg átl áthatatlanul és gyakran jogellenesen működő Frontex szorosabb ellenőrzés alá vonását. De nemcsak uniós szinten, hanem itthon is számos feladat vár mind a jogalkotókra, mind a kormányzatra. Először is a lehető leghamarabb ki kell dolgozni Magyarország saját , átfogó migrációs és integrációs stratégiáját, ami egyrészt támaszkodik az európai szolidáris hagyományokra, másrészt figyelembe veszi Magyarország nemzetközi kötelezettségeit is. A genfi egyezmény szerinti menekülteken és más nemzetközi védelemre szoruló k, például a hontalanok befogadásán kívül a stratégia kialakításánál szem előtt kell tartani, és hosszú távon fel kell készülni a klímaváltozás esetleges migrációs következményeinek kezelésére is, arra, hogy a hazájukat elhagyni kényszerülő emberek hosszú ideig vagy akár egyáltalán nem tudnak majd hazatérni. Másodszor: a médián és az oktatási rendszeren keresztül elengedhetetlen a közvélemény tájékoztatása a menekültekkel kapcsolatos kérdésekben. A külföldiekkel szemben keltett bizalmatlanságot csökkenteni kell. Magyarországon a bevándorlók teljes népességen belüli aránya európai összehasonlításban nagyon alacsony, mindössze 1,8 százalék. A bevándorlók több mint 60 százaléka szomszédos országból érkezik, akiknek több mint 90 százaléka magyar nemzetiségű. A 2 008as Eurobarométerfelmérés szerint mégis az Európai Unión belül Magyarországon a legelutasítóbbak az emberek a bevándorlókkal szemben. Ezen kívül néhány gyakorlati kérdés is felmerül. A külföldiek fogva tartása, beleértve a menedékkérőket is, sajnos szi ntén emelkedő tendenciát mutatott az elmúlt években. A nemzetközi és hazai jogszabályokkal is szembemenve 2009ben kétszer annyi menedékkérőt tartottak fogva, mint a korábbi évben. Reméljük, hogy Magyarország, az uniós tagállamokhoz hasonlóan, a menekültké rdést a jövőben nem rendészeti kérdésként kívánja kezelni, és a fogva tartás terén is betartja az erre vonatkozó hatályos jogszabályokat. A menedékkérők befogadásánál továbbá nyugateurópai példák alapján át kell alakítani a jelenlegi tábori lakhatást, az emberi igényeket és a kulturális különbségeket is figyelembe vevő és a mielőbbi önellátóvá válást segítő rendszerre. Ezzel nemcsak számos konfliktus lenne elkerülhető, de egy személyre szabottabb támogatás is nagyban hozzájárulna a később elismert menekült ek
