Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 22 (17. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MILE LAJOS (LMP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MILE LAJOS (LMP): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
128 mindenkorra túljutott volna. Nincs szükség tárgyalni a szakmai, társadalmi szervezetekkel, az érdekvédelem intézményeiv el, a civil társadalom képviselőivel, egyáltalán: időpocsékolás mindenféle társadalmi párbeszéd, vita, hiszen a nép megmondta a magáét április 11én, 25én, és punktum, nincs tovább miről beszélni. Amennyiben a választások eredményét forradalmi döntésnek t ekintjük, akkor aztán végképp nincs szükség semmilyen diskurzusra. Minek játszadozni a demokrácia homokozójában? Elég veszélyes észjárás. A kormánypártok a megszerzett imponáló kétharmados többség birtokában sok mindent megtehetnek. Mondjuk, hivatkozhatnak rá unosuntalan, gyakran tartalmi érvek helyett, mintha ők maguk sem hinnék el, hogy ez megtörtént, és mintha ez felmentené őket az indoklás, az érvelés kötelme alól. Tudatom önökkel, hogy igen, megtörtént. Kétharmados többséget szereztek, és ez nem menti fel önöket az érdemi viták lefolytatása alól. A kormányzat előterjesztéseit tehát már csak azért is várjuk némi izgalommal, mert hinni szeretnénk, hogy nem akarja elkerülni a kötelező egyeztetéseket, nem akarja tovább demoralizálni a közéleti erkölcsöket. Hinni szeretnénk, hogy elkerüljük a hamis helyzetet. Ugyanis van min javítani. A közéletünket, mindennapjainkat hosszú távon meghatározó döntések kíméletlen átpasszírozása, lényeges előterjesztések utolsó utáni pillanatban történő benyújtása, nyolcperces bizottsági ülések, hogy csak néhányat említsek a mostani kormánypárti gyakorlatból, bizony ezek nem a parlamentarizmus megerősítésének irányába mutatnak. Mintha a rendező eleve rossz forgatókönyvből dolgozna, vagy mélységesen félreértette volna annak amúgy helyes tartalmát. Az első felvonásban ugyanis lenyűgöző, látványos körülmények között, nyüzsgő statiszták jelenlétében hangzatos és pártolandó kijelentések hangzanak el a nemzeti együttműködésről, demokráciáról, felelősségről, a nihil és a cinizmus elleni küzdelemről. A második felvonás viszont gyakran silány. Erre csupán egyetlen példa: előfordult, nem is egyszer, hogy a részletes vita során, amikor éppen egy kormánypárti képviselői előterjesztést tárgyaltunk, épp az előterjesztő hiányzott. Elfelejtettek szólni, hogy jelenése van? Jó, legyen ez figyelmetlenség, apró üzemzavar. Azért említettem meg mégis, mert a demokrácia, a parlamentarizmus iránti elkötelezettség abban érhető tetten, hogy milyen módon viszonyulunk annak rögzített szabályaihoz, íratlan hag yományaihoz, szokásaihoz. Nem tartozom a hivatásos rettegők közé. Mérsékelt konzervatív vagy ha úgy tetszik, nemzeti liberális képviselőként figyelmeztetem önöket, hogy a díszlet csak kellék - nem több. Értem én a kifogásolt megoldások gyakorlatiasságát, e redménycentrikusságát, mesterségbeli pragmatizmusát. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Ám befejezésül engedjenek meg még egy idézetet: “Hivatásszerűen készülni kell rá, hivatásként kell a politikát űzni, de mesterségbeli tudással. De a hivatás nem helyettesíti a legnagyobb mesterségbeli tudást sem. Mert akiben nincs politikai hit, nincs politikai hivatás…” ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. MILE LAJOS (LMP) : “…nincs politikai hivatás, az sok minden lehet, de soha abból igazi politikus nem lesz, csak akkor, ha hinni tud, hivatása van…” ELNÖK (Lezsák Sándor) : Képviselő úr! MILE LAJOS (LMP) : Azonnal befejezem, elnök úr. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) “…csak akkor, ha hinni tud, hivatása van, és együtt jár a hivatással a mesterségbeli tudásra való törekvés.” ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen.
