Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Az iskolai nemzeti összetartozás napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik):
1230 érdektelen, hogy az adott országban élő kisebbségi magyar közösség hagyományai, művészikulturális alkotásai hogyan hatottak, hogyan hatnak a többségi társadalom különböző sz ellemikulturális irányzataira, a szokásokra. Kisebbségben élni az értékteremtés egy sajátos, gazdag lehetősége is. Itt is fontos szempont a kitekintés bővítése. Nagyon örültem az indoklás azon kitételének, amely az önsajnálattól, a múlton való kesergéstől kíván megóvni bennünket. Valóban, ez az elővigyázatosság fontos eleme annak, hogy egy valóban előremutató, korszerű nemzetkép alakulhasson ki, és talán létrejöhessen a nemzeti konszenzus ebben az oly fontos kérdésben. Ám ehhez elfogulatlanságr a, tárgyilagos megközelítésre, a tárgyszerű ismeretek objektív közvetítésére is óriási szükség van. Módosító indítványt fogunk beadni, amely határozottan rögzíteni kívánja, hogy sem az iskolai rendezvények, sem a látogatások, közös akciók, sem a magyarság háza működése soha nem szolgálhat ideológiai, aktuálpolitikai, ne adj' isten, pártpolitikai érdekeket. Ha a jelzett befolyások alól nem sikerül kivonni az elképzelés gyakorlati megvalósulását, akkor bizony hiába a jó szándék, az előterjesztők és a támogató k jóakarata, akkor bizony csak egy torzszülöttet segítünk világra, akkor bizony végképp elmulasztjuk a nemes cél megvalósulását, az egészséges nemzettudat, az összetartozás élményének kialakulását. Bizony eljött az ideje a nemzetpolitikai kérdések újszerű, higgadt megközelítésének. A XX. század második fele hemzseg az olyan hozzáállásoktól, amelyek a nemzettudat eltorzításához vezettek. Sajnos a mögöttünk lévő húsz esztendő sem mentes az ilyen természetű hibáktól. Óriási tévedése a baloldali pártoknak, néha szinte az egész baloldalnak, hogy idegenkedik a nemzetpolitikai kérdésektől, esetlenkedik azok kezelésében, olykor idegenkedik a problémák felvetésétől is, túlzásokkal álellentmondásokat kreál, sietősen félrebeszél, szociális demagógiába, közhelyek kusza halmazába menekül, és onnan igyekszik visszatámadni. A hazai liberális politikai gyakorlat pedig legtöbbször gyanakodva, sőt félelmeket gerjesztve, viszolyogva tekint a nemzetpolitikai kérdésekre. A baloldal leírt mentalitása, a liberálisok viszolygása ped ig fölerősítette a szélsőséges megközelítések esélyeit. Ugyanakkor óvnék a dagályosságtól, a patetikus túlzásoktól, az emelkedett szólamok, zengzetes retorikai alakzatok tartalmatlanságaitól is. Új politikai keretezésre van tehát szükség, a higgadt, tárgys zerű, mértéktartó, realista megközelítések kereteire, a közmegegyezést ígérő megoldások tervezeteire, a vállalható megállapodások eléréséhez vezető viták, egyeztetések kulturált beszédmódjára. A Lehet Más a Politika ehhez adja a támogatását. Köszönöm a fig yelmüket. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. A képernyő jelzése szerint három előre bejelentett felszólaló és öt helyükről jelentkező felszólaló előtt kétperces hozzászólások következ nek. Elsőként Zakó László, Jobbik. ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Keresek az ülésteremben ősfideszes képviselőt, aki 1990ben már a magyar parlament tagja volt. Egyelőre nem látok ilyet, mert a szemébe mondtam volna, h ogy egy kis diplomáciai hiba csúszott az előterjesztésbe. Az egyik aláíró az a Kövér László, aki néhány hét múlva házelnök lesz, aki 1990ben már itt ült az ülésteremben, koalíciós partnere volt a micisapkás, tetemcafatos SZDSZnek, aki 1990 júniusában kiv onult az ülésteremből a Trianon szó hallatán. Ők voltak azok, akik a most koalícióban, velük egy padsorban ülő KDNPseket csuhásoknak csúfolták, illetve “térdre, imához!” felszólítással biztatták őket szólásra emelkedésükkor. Szóval, én egy kis diplomáciai érzékkel egy fiatal, adott esetben pályakezdő pedagógust kértem volna föl, mondjuk, a harmadik aláírónak, hogy ne érje ez a vád az előterjesztőket, hogy olyan is szerepel a névsorban, aki nem túl régen, csak húsz évvel ezelőtt egy kicsit másképp gondolkod ott.
