Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 4 (11. szám) - Német László, nagybecskereki megyéspüspök emlékbeszéde - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - NÉMET LÁSZLÓ nagybecskereki megyéspüspök:
1020 A magyar nemzeti öntudat nemcsak a mulandó földi határokhoz köti önazonosságát, hanem még inkább a szellemi értékekhez és ku ltúrához, amelyek döntően meghatározzák, ki érzi magát magyarnak, függetlenül attól, hogy a világ melyik pontján él. Az igazság szabaddá tesz benneteket. A megemlékezésnek van egy másik fontos dimenziója is: az igazságot meg kell ismerni, tanítani kell, el mélyíteni és továbbadni azért, hogy ezáltal meg tudjuk tisztítani közösségi és személyes emlékezetünket. Ilyen módon kell keresnünk a kiengesztelődést és a békés együttlétet a szomszédos nemzetekkel. Az igazság, tudjuk mindannyian, néha nagyon fáj, mert sz embe kell nézni azzal is, ami nem volt jó egyéni életünkben vagy közösségi, nemzeti múltunkban. Erre utal a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény utolsó, 4. §ának egyik rövid része, amelyet szeretnék idézni: A Magyar Köztársaság Ors zággyűlése kötelességének tekinti, hogy a más nemzetek tagjaiban okkal sérelmeket keltő hibáinkat is számon tartva a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjék - idézet vége. A közösségi és személyes emlékezet megtisztításának a folyamata azt jelenti, h ogy a múltbeli bűnök feltárása, történeti értékelése, megvallása, megbocsátásuk kérése révén a személyes és a közösségi lelkiismeret megszabadul a múlt bűneinek örökségétől, minden bosszútól, erőszaktól és nehezteléstől. A múlthoz tartozó történeti tettek ezen újraértelmezése révén azoknak megváltozik a jelenre gyakorolt hatásuk. E szavak II. János Pál pápától származnak, aki 2000ben hihetetlen, egyedülálló gesztussal bocsánatot kért a kereszténység kétezer éves történetében az egyház tagjai által elkövete tt minden bűnös tettért. Ha képesek leszünk megtisztítani emlékezetünket, akkor nyitva marad előttünk a biztos és békés jövő útja számunkra és a minket követő fiatal nemzedékek számára. A trianoni trauma feldolgozása mérhetetlen pozitív energiát tudna fels zabadítani a magyar nemzetben, és erre vár Magyarország, erre várnak a magyarok világszerte, hogy nemzetünk erkölcsileg megújuljon, hogy az emberek újból felfedezzék a jó erejét életükben, a társadalomban, a gazdasági és politikai berendezkedésben, hogy re ményre lobbanjon a szívük, hogy lehet másképp is gazdálkodni, hogy a korrupció nem tartozik Isten tíz parancsolata közé, hogy gondját kell viselni a szegénynek, az elhagyatottnak, a kitaszítottnak, hogy minden egyes megfogant magyar gyermek élete fontos, é ppúgy, mint ahogy minden ember élete szent Isten előtt. A Szent István által központosított és kiépített magyar állam soha nem volt egységes, a fogalom mai értelmezése szerinti nemzetállam, mindig is különböző népek lakták. (17.20) Magyarország nem volt an nyira magyar soha, mint a trianoni békeszerződés óta. Mi, magyarok, akik e mai Magyarország határain kívül élünk, néha büszkén, néha csalódottan, néha örömmel, néha fájdalommal telt szívvel nézünk fel erre az országra - és szeretjük. Ezért tisztelettel kér jük, hogy ez az ország minket a nemzeti összetartozásra való törekvéseiben a mindenkori politikai, kulturális adottságok keretei között fogadjon el, velünk együttműködjön, együtt érezzen, és támogasson. Mi is csak ennyit tudunk megígérni. Az igazság szabad dá tesz minket. Végezetül legyen szabad elmondanom egy múlt heti élményemet. Rómában vettem részt különböző üléseken; mielőtt elhagytam volna az örök várost, elmentem meglátogatni azt a házat, ahol fiatal szerzetesként öt évig éltem és tanultam. Ebben a há zban laknak az én szerzetesrendem, az Isteni Ige Társasága római egyetemistái, de ugyancsak itt székel az egész világon dolgozó szervezet központi vezetősége is. 105 verbita missziós lakik itt, akik 21 nemzetből származnak. Ebéd előtt találkoztam egy volt évfolyamtársammal, akivel együtt tanultunk Rómában, ő most a központi vezetőség tagja. Ebéd után megkérdezte, hogy megyek ki a repülőtérre. Azt válaszoltam, hogy vonattal, hisz a házunk előtt van a megállóhely, minden negyedórában megy közvetlen járat a re pülőtérre. Ő azonban felajánlotta, hogy kivisz kocsival, ami tényleg nagy feladat, ha valaki ismeri a római közlekedési viszonyokat, gondolom, még a budapestiektől is rosszabbak. Minden ellenkezésem ellenére kivitt a Fiumicino reptérre. A rendtársamat Mila nnak hívják, szlovák, és Pozsonyban született. Ő a szülővárosát Bratislava néven ismeri.
