Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 29 (8. szám) - Az ülésnap megnyitása - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának zárszava - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt:
775 választói akarat érvényre juttatását célozhatják, máskülönben, ha más célt tűznek ki, akkor szembefordu lnak az emberek akaratával, a már létrejött társadalmi szerződéssel. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Volt olyan vélemény is, amely azért bírálta a kormányprogramot, mert az nem tartalmazza az ő programjukat. Ezek a bírálatok úgy összegezhetők, miszerin t lássuk be, mármint mi, hogy a beterjesztett program rossz, és emeljük be inkább az ő programjukat, és akkor ők készek támogatni a kormányprogramot. (11.20) Engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy ehhez nem fűlik a fogam. (Moraj a Fidesz és a KDNP padsoraiba n.) Nemcsak azért, mert a saját programunkban értelemszerűen talán jobban bízhatunk, de azért sem tehetném - még ha akarnám sem - azt, amit kérnek, mert a választók ezt a kérdést már eldöntötték: ők a FideszKDNPprogramra szavaztak, és e mögé a program mö gé 68 százalékát helyezték oda az elérhető parlamenti mandátumoknak. Ennek fényében, az itt kialakult erőviszonyok fényében az önök kérése, miszerint a saját programunk helyett az önök programját emeljük be a kormányprogramba, nem tűnik teljesíthetőnek. Ti sztelt Hölgyeim és Uraim! A volt kormánypárt soraiból is több bírálat érkezett. Ezek egy részét igyekeztem megfontolni, és talán meg is fogadni, de a legtöbbjük esetében az az érzés alakult ki bennem, hogy valójában nem velem és nem a programmal vitatkozna k, hanem inkább a választókkal. Elismételték a választási kampányban már hallott érveiket, miszerint a dolgok jó irányba mennek, és a kormány felettébb sikeres volt. A kérdés csak az, miért ez az eredmény, amit itt látunk és ami kialakult a tisztelt Házban . Nekem nem tisztem, hogy ezt a kérdést megválaszoljam. Csak annyit látok, hogy a volt kormányzó párt és a kormányzó párthoz tartozó képviselők méltánytalannak érzik a választók döntését, de a következő választásokig ezen nem tudok segíteni, ezzel kell egy ütt élni. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy kitérjek a külpolitikát illető bíráló megjegyzésekre is. Ezek inspirálóak voltak és fontosak. Különösen fontos volt Kovács miniszter úr hozzászólása, akivel imm ár ketten sok komoly csatát vívtunk meg az elmúlt két évtizedben, és remélem, a jó Isten megengedi, hogy ez még sokáig így legyen. Ő azt a kérdést vetette föl, hogy amikor Amerikához való közeledésről vagy erősebb kapcsolatokról beszél a kormányprogram - m iután nem Egyesült Államokat mondunk , akkor vajon ravasz módon nem értjüke bele ebbe az egyre gyorsabban balra tolódó Venezuelát is. (Derültség a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Ez hangzott el. Vagy amikor Ázsiával akarunk új kapcsolatokat kiépíteni, vaj on nincse ott a sorok mögött az ÉszakKoreával építendő kapcsolatok kérdése is. (Derültség a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Vagyis nem fenyegete valamifajta kommunista elhajlás a leendő külpolitikai program tekintetében. (Derültség a Fidesz és a KDNP pad soraiban.) El kell hogy mondjam, hogy ezt komoly kérdésnek tartom (Derültség a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) , és a külügyminiszter úr ezt komolyan, komoly hanghordozással is mondta, de én láttam és hallottam a hangjában, illetve a szája szegletében a humo r és az önirónia árnyalatait is. (Derültség a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szintén a külpolitikához illeszkedő kérdéssor volt, amely úgy hangzott - a magyar parlamentnek egy új parlamenti frakciója tette ezt föl , értie a leendő kormány a változásokat, azokat a változásokat, amelyek a világban zajlanak. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kérdés is jogos, indokolt, fontos, erős kérdés. Azért jogos, mert a jó kormányzáshoz nyitott szem, széles kitekintés és magas nemzetközi h orizont is kell. És kétségkívül igaz: a világ szédítő tempóban változik. Elegendő, ha csak a kormányprogram vitájának hetére, a magunk mögött hagyott hétre utalok. Három olyan dolog is történt a világban, ami egy éve, de lehet, hogy néhány hete is még elké pzelhetetlen lett volna. Az Egyesült Államokban például történelmi jelentőségű pénzügyi reformcsomagot fogadtak el, amely a bankrendszer ellenőrzéséről szól, az elemzők szerint 1930 óta
