Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
750 örökös szu pernagyija megosztotta velünk az aggodalmait, de ezeket az aggodalmakat nem tartom megalapozottnak. Ugyanis Osztolykán képviselő asszony szavaiból azt láttam visszatükröződni, hogy mindig más a hibás, mindig más a felelős, és a cigányság részéről az LMP ke retén belül sem működik az önkritika, és az, hogy saját hibáival, saját sorsával következetesen szembenéz. Mivel én a 15 perces időkeretet csak lehetőségnek és nem kötelezettségnek tekintem, és nem óhajtok a gyógyíthatatlan szómenés útjára lépni, ezért csa k nagyon röviden foglalnám össze a gondolataimat. Várnám azt a cigányság vezetőitől, várnám azt az országgyűlési képviselőktől, hogy következetesen szembenéznek a problémákkal, hiszen abból a többségi magyar társadalomnak már nagyon elege van, hogy tulajdo nképpen nincs is semmi gond, csak a magyarok a kirekesztők, a magyarok a rasszisták. Kérem tisztelettel, ez egész egyszerűen nem igaz, a magyar mindig is befogadó nép volt, több mint 1100 éves történelmünk híven bizonyítja mindezt, sőt sokszor a kelleténél jóval befogadóbbak voltunk. Tehát vissza kell utasítanom azokat a megközelítéseket, amelyek valamifajta kirekesztést vizionálnak. Tapasztaltam azt nap mint nap az elmúlt években, hogy nagyon sok tehetséges roma gyerek nem képes elvégezni a középiskolát - sokszor még az általános iskolát sem, vagy csak éppen nyögdécselve , mert egész egyszerűen - nem tudok finomabb kifejezést használni - 1314 éves korban elkezdenek dolgozni a hormonok és onnantól kezdve felborul az élet rendje. Az általános iskolát is töb bségében csak azért tudják elvégezni a cigány gyerekek, mert jelentősen rásegítenek a pedagógusok. Azok a pedagógusok, akik sokszor rettegnek. Nem azt mondom, hogy csak a cigány gyerekekkel van magatartási probléma, de pláne a társadalomban vagy a települé sen elfoglalt számarányukat tekintve aránytalanul sok a probléma. A pedagógusok sokszor félnek már a gyerekektől is, pláne a felső tagozatos gyerekektől, félnek a szüleiktől, nem mernek fegyelmezni, nem mernek rendet tartani, mert félnek az ezt követő reto rzióktól. Nincs, aki megvédje őket. A mi általános iskolánkban az is előfordult, azzal együtt, hogy a mi településünk az országos átlagot tekintve inkább a kivételi körbe tartozik, hogy egész egyszerűen az iskola biztonsági őrét is megverték, amikor az a g yereket egy verekedéstől vissza akarta tartani. Úgy érzem és úgy érezzük, hogy a cigányság minden lehetőséget megkapott az elmúlt időszakban a számomra értelmezhetetlen és igazságtalannak tartott pozitív diszkrimináció útján is a felemelkedésre. Megkaptak minden lehetőséget, cserébe mégis rengeteg erőszak, erős kritika, rasszista rágalom érte a magyar többséget. Úgy gondolom, hogy amikor 1 százalék vagy az alatt van a főiskolát vagy egyetemet végzett cigányság számaránya, akkor jócskán felmerül az önhiba. A z elmúlt években sorozatban szinte már imádkoztam, könyörögtem cigány szülőknek, cigány gyermekeknek, hogy legalább egy középfokú végzettséget, legalább egy szakmunkás végzettséget szerezzenek meg, és azt láttam, hogy tízből legjobb esetben csak egy hajlik a jó szóra, akkor úgy hiszem, hogy az nem a többségi magyar társadalom hibája, hanem ott nagyon jelentősen felmerül az önhiba is. Ezért én egy szigorú önvizsgálatra kérném fel a cigányság vezetőit: ne mindig a magyarságban, ne mindig a többségi társadalom ban keressék a hibást, a felelőst, a bűnbakot. Az pedig, hogy kirekesztők lennénk, azért sem igaz - képviselő asszony szavaihoz kapcsolódva , hiszen ő cigány származású emberként itt ül a Magyar Országgyűlésben. Ha olyannyira kirekesztők lennénk, mint aho gy azzal egyesek vádolnak minket, akkor nem ülne itt ennyi cigány képviselő a Magyar Köztársaság Országgyűlésében. Összességében, hiszen száz szónak is egy a vége, ezt a törvényjavaslatot támogatni kell, és nagyon bízom benne, hogy ez egy hosszú útnak csak az első lépése, hiszen az már nem működik, hogy majd a cigány emberek döntő többsége egyik reggel felébred és azt fogja mondani, hogy most már teljesen másként állunk hozzá a munka világához és az iskolához, mint eddig. Egész egyszerűen a jog eszközeivel, a törvényesség és az alkotmányosság keretein belül rá kell kényszeríteni, rá kell vezetni a szankciórendszer alkalmazásával a cigányságot arra, hogy jobb útra, jobb belátásra térjen. (21.20)
