Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
741 hogy a segélyezés felső összege például a minimálbé r nettó összegének maximumánál ne legyen több. Tehát azt akarom mondani ezzel csak, hogy értem én azt, hogy lehet szimpatikus az elmúlt nyolc évet minden bírálat alanyává tenni, de azt gondolom, ahhoz, hogy normális, együtt gondolkodó, társadalmi problémák megoldásában előremutató lépéseket lehessen foganatosítani, előbbutóbb szerintem az a fajta logika, ami csakis azzal foglalkozik, hogy nyolc, kevésnek fog tűnni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm. A következő hozzás zóló Vágó Sebestyén képviselő úr, Jobbik. VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a lehetőséget. Azért azt megígérhetem itt az elején, hogy csak azért nem fogok negyed órát beszélni, mert a tizenöt perces lehetőség ingyen van. Me gerősítem azt, amit a frakcióban lévő képviselőtársaim mondtak, hogy örömmel fogadtuk a törvényjavaslatot. Örömmel fogadtuk, mert egyetértünk azzal, hogy bizonyos szempontból szankcionál. Igen, szankcionálja azokat a szülőket, akik nem járatják iskolába a gyereküket, de - mint ahogy a bizottsági vitában is elhangzott - jutalmazzák a gyermeket. Jutalmazzák, és megajándékozzák a mindennapi betevő falattal, a higiénikus eszközökkel, a fejlesztő eszközökkel, a ruházattal. Tehát mindenképpen támogatjuk ezt a jav aslatot, és abban bízunk, hogy ez az első lépése a kétharmados többségnek, az első lépése afelé, hogy egyéb más szociális juttatásokban is esetleges szankciókat vezessen be, mint amit Szűcs Erika, hál' istennek, már csak ügyvezető miniszter asszony mondott , hogy annak okán, hogy láthassák a gyerekek azt, hogy a szüleik reggel felkelnek és elmennek dolgozni, és az példa legyen a számukra, ami oktatja és tanítja őket. Azért némelyik pontban vitatkoznék a benyújtott törvényjavaslattal. Általában bennünket szok tak azzal vádolni, hogy diszkriminatívak vagyunk, közben azt tapasztalhattuk, hogy ennek a beadványnak bizonyos pontjai diszkriminatív elemeket tartalmaznak. Ezek kettéosztották a nevelési ellátást és az iskoláztatási támogatást. Nagyon jól tudjuk azt, hog y a nevelési ellátás időszaka, vagyis a kötelező oktatás időszaka nagyon fontos korszak és időszak egy gyermek életében. A későbbi tanulmányok szempontjából is nagyon fontos, ugyanis a veszélyeztetett gyermek ebben az időszakban olyan lelki, fizikai és men tális sérüléseket szenvedhet, amelyek később kihatnak a tanulmányi eredményeire, a felzárkózási lehetőségeire, és esetleg ezek miatt a sérülések miatt válhatnak hátrányos helyzetűvé az oktatásban, és ezek miatt a sérülések miatt válhatnak deviáns viselkedé sű, akár már hatéves kisgyermekké, mert azért azt ne tagadjuk, hogy deviáns viselkedési forma lehet a kisiskolás gyermekeknél is. Éppen ezért furcsa szemmel néztem azt a módosító javaslatban, hogy egyértelműen meghatározza, hogy ha valamelyik tankötelezett korú gyermek megszegi az iskolába járás szabályait, tehát a meghatározott számú igazolatlan órával rendelkezik, akkor védelembe vétel esetén a családi pótlék 100 százalékát természetbeni juttatásként kell folyósítani, ezzel szemben kiskaput hagy a nevelés i ellátásban részesülő korosztálynál. Éppen ezért be is nyújtottam egy módosító javaslatot ezzel kapcsolatban, mégpedig a 68/D. § (1) bekezdésének a végére a feltételes mód helyett a “határoz” igét javasoltam a módosító indítványomban. Most nem kezdek el v itatkozni a további technikai jellegű aggályaimmal kapcsolatban, amelyeket a törvénnyel kapcsolatban megfogalmazhatnék, például hogy lesze megfelelő számú eseti gondnok, akit ki lehet rendelni, nem foge esetleg a gyermekvédelem és a jegyző közösen nem vé delembe vételi határozatot hozni a megvalósítás képtelensége miatt. (20.40) Én bízom abban, hogy a nemsokára kormányzó erő kidolgozza ennek a technikai feltételeit, hogy tökéletesen végre lehessen hajtani a törvény által mutatott utat.
