Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP):
722 szülők e llen, és akár letöltendő szabadságvesztés is lehetett az ítélet. Most ezek mellé új büntetésként kívánják bevezetni a családi pótlék felhasználásának korlátozását. Miért említek büntetést? Mert valószínűleg az igazolatlanul hiányzó gyerekekkel más probléma nincs, hiszen ha lenne, akkor már gondozná őket a gyermekjóléti szolgálat, és akkor nem volna igazolatlan hiányzás. De miért kell a család számára pénzfelhasználási tervet készíteni, ha a pénz felhasználásával eddig sem volt semmi probléma? Nyilván büntet ésből. És ilyenkor miért van szükség eseti gondnok kijelölésére, aki majd gondoskodik a családi pótlék megfelelő elköltéséről? Nyilván büntetésből. És miért kell hatósági eljárás keretében védelembe venni a gyermeket abban az esetben is, ha a szülők együtt működnek a probléma megoldásában? Büntetésből. De miért a szülőt, a családot kell büntetni, amikor a kialakult helyzet többszereplős? Az iskolának, a hivataloknak és a társadalomnak legalább annyi a szerepe, a felelőssége, mint a szülőknek. És ez a bünteté s hatásos? Miért járna szorgalmasabban a gyerek iskolába, ha családi pótlék helyett utazási bérletet vagy cipőt kap, esetleg kifizetik a menzáját? A gyermekvédelmi törvény szerint, amennyiben a hatósági intézkedés, védelembe vétel eredménytelen, a gyermeke t ki kell emelni a családjából, és állami gondoskodás alá kell helyezni. Mi történik, ha a szülők nem mutatnak együttműködési készséget? Az lesz, amit Demján úr javasolt, vagyis elveszik a családoktól a többségében 1418 éves gyermekeket? A jelenlegi gyerm ekvédelmi rendszerben a gyermekjóléti szolgálatok feladatai közé tartozik az igazolatlan iskolai mulasztásokkal rendelkező gyermekek, családok segítése. Ezek szerint a törvénymódosításnak nem lehet célja a segítés, az okok feltárása, hiszen az adott. A kia lakult helyzetért felelős tényezők megváltoztatása nem célja, mivel felelősként egyedül a családot jelöli meg. Úgy tűnik, mintha a család nem egy meghatározott társadalmi környezetben működne, ahol a történések, a problémát kiváltó okok többrétűek. Ezek sz erint a törvénymódosítási javaslat egyetlen funkciója az érintett családok felelősségének, bűnösségének kimondása, megbélyegzése, alkalmatlanságuk deklarálása. Ez a javaslat egyrészt gyengíti a társadalmi kohéziót, a szolidaritást, a többség számára szándé kosan láthatóvá teszi a rossz és érdemtelen családokat, másrészt olyan mélyen beleavatkozik az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévő családok magánszférájába, amely gyengíti normakövető magatartásukat. A gyermekjóléti szolgálatok feladata a veszélyeztet ett, problémákkal küzdő gyermekek és családok segítése. Az intézmények már most is annyira túlterheltek a magas esetszámok, az adminisztrációs és egyéb tevékenységek révén, hogy a közvetlen kliensi segítő munka alig haladja meg a teljes munkaidő 2030 száz alékát. A módosítást követően a munkájuk másból sem fog állni, mint adminisztrációból, védelembe vételi tárgyalásokból, eseti gondnoki számadásokból, s a többi, vagyis elvész a segítő elem. A segítő intézményi hatósági szolgáltató a családok felett ellenőr zést gyakorlóvá válik, ha egyáltalán lesz mit szolgáltatnia. A bürokrácia növekedése amúgy ellentétes a kormányprogrammal, a jegyzőket, Államkincstárat is érinteni fogja; ismerve az ügyintézések menetét, gyanítható, hogy lesznek hónapokig ellátatlan család ok. A költségvetést is növelni fogja, hiszen sok eseti gondnokra lesz szükség. Ez persze előnyös is, foglalkoztatási szempontból. A probléma által érintett családoknak meg kell jelenniük a hatóság előtt több alkalommal is, amit nem néz jó szemmel majd a mu nkaadójuk. Elsősorban az intézményeket kellene befogadóbbá tenni, mivel hatósági eszközökkel még senkinek sem sikerült megváltoztatnia egyetlen család értékeit és normáit sem. Növelni kellene azokat a szolgáltatásokat, szabadidős programokat, amelyek segít ségével a családok, gyermekek képesek megbirkózni nehézségeikkel. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok megelőzést
