Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz):
685 a reálkeresetek, a fogyasztás és végül az ökológia, ökonómia harmóniája, tehát a Jobbik programjában ökoszociális nemzetgazdaságnak nevezett szemp ont áll. Ebből a mágikus hatszögből, amelynek a kezeléséhez valóban a politika művészetére van szükség, a politikai érzésre, a tudomány itt nem tud túl sokat segíteni, hogy ebből a hatféle fontos értékből egy aktuális kormány melyiket emeli ki, melyiket ta rtja elsődlegesnek. A kormányprogram a foglalkoztatáspolitikát tekinti elsődlegesnek, mintegy erre kívánva felfűzni az összes többi, ebből következő tennivalót. A növekedésről nem szól. Nem tudhatjuk meg számokkal, hogy milyen növekedési ütemet fog majd me gvalósítani, és az egy főre jutó GDPvel mérhető fejlettségi növekedési mutatóval mikor érjük el nem Ausztria színvonalát, hanem a déli szomszédunkat, Szlovéniát vagy esetleg északon Csehország színvonalát. (16.20) Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a történ elem nincs nevek és évszámok nélkül, gazdaságpolitika sincs számok nélkül. Nagyon hiányolható a növekedésre vonatkozó prognózis, elképzelés, cél. Szeretném az egyensúllyal kapcsolatban szíves figyelmükbe ajánlani azt, hogy a költségvetés kiadási oldalát, a z államháztartási hiány csökkentésének lehetőségét kínáló kiadási oldalt nagyon alaposan nézzék meg. A magyar államháztartás kiadási oldalán a jóléti kiadások aránya nem rosszabb, mint a nálunk fejlettebb országoké - Németországé, az Egyesült Királyságé , de a közszféra kiadásai magasabbak, abban szerepel a hiány is. Tételes és konkrét minősítését kellene adni minden közkiadásnak, hogy ezek szükségeseke, mert akkor finanszírozni kell; fontosak, de nincs rá elegendő pénz, és esetleg nélkülözhetők. Minden k iadási tételnek a tételes felülvizsgálatára buzdítom önöket, és ebben a munkában az általam vezetett bizottság és a leendő számvevőszéki elnök, akit majd meg fogunk választani, segítségünkre lesz. Jó munkát kívánok hozzá! (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (J akab István) : Köszönöm, képviselő úr. Felkészül Gőgös Zoltán képviselő úr, az MSZPfrakcióból; megadom a szót CserPalkovics András képviselő úrnak, a Fideszfrakcióból. Öné a szó, képviselő úr. DR. CSERPALKOVICS ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr . Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A magyar emberek áprilisban egyértelműen a változás mellett döntöttek. Arról döntöttek, hogy Magyarországnak új irányba kell elindulnia. Az új irány lényegét, azaz a nemzeti ügyek politikáját a kormánypártok vála sztási programja tartalmazta. A választópolgárok ennek a politikának a végrehajtásához adtak tehát felhatalmazást az új kormánynak. Nem meglepő tehát, hanem egyenesen természetes, hogy a választási program alkotja a kormányprogram gerincét. A kormányzatnak vissza kell ugyanis fordulnia az emberek és az emberek mindennapi életében jelentkező problémák megoldása irányába. Tisztelt Országgyűlés! A magyar emberek április 11én, illetve április 25én ítéletet mondtak. Ítéletet mondtak arról az elmúlt nyolc eszte ndőben jellemző kormányzati felfogásról és gyakorlatról, amely szerint mást lehet csinálni a kampányban, mást lehet ígérni a kampányban, s mást lehet aztán csinálni immáron kormányon. Az emberek egyértelműen nemet mondtak erre a politikai felfogásra. Az új korszak első kormányának egyik legfontosabb kötelezettsége tehát éppen az, hogy a nemzeti együttműködés keretében azt csinálja, amit mondott, amire kérte és amire megkapta az emberektől a felhatalmazást. Végrehajtsa azt a választási programot, amelynek kö zéppontjában a munka, az otthon, a család, az egészség, a rend mint alapértékek állnak. Joggal kérdezhetnénk persze, hogy nem természetes dolognak kellenee ennek lennie. Nem az lennee egy demokráciában a természetes, hogy egy kormány azt teszi, amit ígér t, és amire az emberek felhatalmazták? Tisztelt Országgyűlés! De. Ez lenne a természetes. Az elmúlt években azonban mégsem ez történt. Az elmúlt esztendőkben éppen mindig annak az ellenkezője történt, amit a kormány és az azt támogató kormánypártok a válas ztóiknak ígértek, amire őket felhatalmazták. A végére már oda
