Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TALABÉR MÁRTA (Fidesz):
674 mint a re ndről, a biztonságról, az emberi méltóságról, a társadalmi igazságosságról, amelyen keresztül az út vezet a közbékéhez, a közmegegyezéshez. Önök tucatnyi programot alkottak az elmúlt nyolc évben, én viszont azt látom, hogy mi az elmúlt két napban többet te ttünk a nemzetért, mint önök az elmúlt nyolc évben. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Simicskó képviselő úr. Hozzászólásra következik Talabér Márta képviselő asszony, Fidesz. TALABÉR MÁRTA (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A remény nem azonos az örömmel, amelyet akkor érzünk, amikor jól mennek a dolgok, vagy a tettrekészséggel, amellyel belevágunk egy jónak ígérkező üzletbe. A remény semmikép pen nem azonos a derűlátással, sokkal inkább munkálkodás egy ügy sikeréért. Václav Havel cseh író gondolata igaz A nemzeti együttműködés programjára is. A program egy olyan remény, ami lehetőséget biztosít arra, hogy együtt munkálkodjunk közös ügyeink sike réért. S közös ügyeink vannak a szociálpolitika területén is. Ezek közül az egyik legfontosabb a családok megerősítése, a gyermekvállalás támogatása. Az első polgári kormány már bizonyított ezen a területen, amikor megvalósult a három lábon álló családtámo gatási rendszer, ami a családi pótlékra és rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, a gyermekek utáni adókedvezményre és harmadik pillérként az otthonteremtésre épült. Beváltotta a reményeket, mégis szétzilálták 2002 után. Ennek a családtámogatási rendszerne k az újbóli létrehozása az egyik legfontosabb feladatunk. Komplex, rugalmas családpolitikai rendszert szeretnénk kiépíteni, amely a különböző helyzetben lévő családokat eltérő módon kezeli, alternatívákat nyújtva számukra. Kiemelten fontos egy olyan család i típusú adózás bevezetése, amelyben a társadalom azon szereplői, akik gyermekvállalással többletfeladatot vállalnak a közös jövő biztosítása érdekében, azok ezen feladatvállalással arányosan kevesebb adót fizessenek. A családi adózás rendszerében az állam már a jövedelem megszerzésekor elismeri a család mint a társadalom alapegysége jelentőségét és egyben a munka becsületét. Fontos pénzügyi segítség lesz a gyermekvállaláshoz a gyes és a gyed baba- és szülőbarát újraszabályozása. Bővíteni kívánjuk az atipik us munkavégzés lehetőségét, ami ma Magyarországon nagyon alacsony, hogy távmunkában, részmunkaidőben végezhessék munkájukat az édesanyák. Szükséges továbbá a gyermekelhelyezés lehetőségeinek javítása, a bölcsődei helyek számának, illetve az alternatív napk özbeni ellátások körének növelése, ami által több szülőnek teremtjük meg a lehetőséget arra, hogy gyermeküket munka mellett is el tudják helyezni. A fogyatékossággal élők helyzetének javítása során az esélyteremtés mellett a legfontosabb feladat az, hogy a z általuk igényelt és számukra elfogadható támogatások valós feltételeit is megteremtsük. Partneri viszonyra törekszünk a civil szervezetekkel, és az erőforrások biztosításával konkrét feladatokat kívánunk hozzájuk delegálni. Ahogy márciusban megfogalmaztá k egy várpalotai fogyatékosokat ellátó intézményben, semmit rólunk, nélkülünk. Másképp kell tekintenünk erre a területre. A fogyatékossággal élő emberre fordított támogatás nemcsak segítség, hanem egyben megtérülő befektetés is. Mindenki értékes és hasznos , a maga módján hozzá tud járulni szűkebb és tágabb környezete gyarapodásához. Az elmúlt években a szociális ellátórendszer egyfelől a jogszabályok útvesztőjében mintha elvesztette volna valódi feladatát, és a segítő szándék helyett sokszor a kákán is csom ót kereső hozzáállás érvényesült. Másfelől jelentős forráskivonás is történt a szférából, reálértéken nézve a fenntartók, önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek egyharmadnyi összeget kapnak 2002höz képest, és elérkeztek a működőképességük határára.
