Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
657 Nézzük a számokat akkor: 2005ben még a megyei önkormányzatok számára nyújtott közművelődési normatíva mértéke, a fejkvóta 409 forint volt, és 1116 forint a helyi önkormányza tok esetében. Ez 2009re, tehát tavalyra 409 forintról 350 forintra csökkent, és 1116 forintról 1061 forintra csökkent. Ezek után a szocialisták az elmúlt évben az idei költségvetésben összevonták a normatívákat, egybevonták a településüzemeltetési és iga zgatási normatívát, a sportfeladatok ellátására szolgáló normatívát, a közművelődési és közgyűjteményi feladatokat szolgáló normatívát, és ha utána összehasonlítjuk a számokat, akkor megnézhetjük, hogy míg tavaly a normatívák együttes összege a helyi önkor mányzatok esetében 2618 forint/fő volt, az idén 1947 forint/fő. A megyei önkormányzatok esetében az együttes normatíva összege, a három normatíva együtt tavaly 500 forint/fő volt, idén 392 forint/fő. Ha ezt összehasonlítjuk az előbb emlí tett 2005ös adattal, akkor azt látjuk, hogy több mint száz forinttal több volt 2005ben csak önállóan a közművelődési normatíva, mint most együtt a három normatíva. Akkor miről beszélünk? Akkor miből fogjuk biztosítani ezeknek a létrejövő integrált közöss égi szolgáltató tereknek a programfinanszírozását? (Közbeszólás az MSZP soraiban: Majd a Fidesz megoldja! - Moraj.) Az elkövetkezendő kormányzat alapvető feladata és célkitűzése az, hogy a civil szervezetekkel és az egyházakkal is kapcsolatot tartson. Nag yon örültem, amikor Szászfalvi László képviselőtársam a fölszólalásában megemlítette, hogy 2010re az egyházi örökségvédelemre nulla forintot biztosít a kormány. Ez a tény, kérem szépen. Egyedül a Mátyástemplom fölújítására van külön forrás, annak a Mátyá stemplomnak a fölújítására, amelyet Hiller miniszter úr már öt évvel ezelőtt tudtommal befejezett az ígéretei szerint. Ezek után el kell gondolkoznunk azon, hogy mi lesz a magyar kulturális örökségvédelemmel. Az elkövetkezendő, a mi kormányunk számára az örökségvédelem prioritást fog élvezni, méghozzá azért, mert jól tudjuk, hogy turisztika elképzelhetetlen örökségvédelem nélkül. Ha az épített kulturális örökségünket nem védjük meg és nem újítjuk föl, nem tudunk olyan minőségű turisztikai kínálatot nyújtan i, amellyel mind a belföldi, mind a külföldi turizmust megfelelően tudnánk generálni. Éppen ezért szükséges a turisztikai forrásoknak, bevételeknek az örökségvédelemre való átcsoportosítása, és különösen fontos az egyházi örökségvédelem megerősítése. Ha me gint a választókörzetemre utalok, arra a 23 településre, amelyik mind tízezer fő alatti település, akkor pontosan tudom, és tudják vidéki képviselőtársaim is, hogy ezeken a településeken az épített örökség nagy része, amely a világ számára megmutatható ért ék, 90 százalékban egyházi örökség, templomok és egyházi ingatlanok. Ezeknek a felújítására az államnak kötelessége forrást biztosítani, és az eljövendő kormány ezt meg is fogja tenni. (Közbeszólások az MSZP soraiban: Hát hogyne! - Természetesen! - Így van !) Számunkra rendkívül fontos az az intézményrendszer, amely az elmúlt nyolc évben szinte teljesen lepusztult. Ha a múzeumainkra, levéltárainkra, könyvtárainkra és művelődési központjainkra nézünk, akkor a megyei önkormányzatok vezetői és a nagyvárosok ve zetői pontosan tudják, hogy az előbb említett normatívából ma már ott tartunk, hogy a múzeumoknál a béreket sem lehet finanszírozni. Tehát a törvényben rögzített kötelező feladatok ellátásánál a bér finanszírozására nem elég a kötelező feladatok ellátására fordítandó normatíva összege. Éppen ezért ezt a területet is rendbe kell tennünk. Például a múzeumok esetében vissza kell adni a megyei múzeumoknak a régészeti feltárás jogát. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) A kulturális örökségvédelmi szolgálat létr ehozásával az előző kormány semmilyen más szándékot nem fogalmazott meg és nem látott maga előtt, mint a forrás koncentrálását, és annak a jelentős forrásnak a múzeumoktól való elvételét, amelyek eddig a múzeumok szakszerű működését is szolgálták. Az elköv etkezendő években meg kell oldani a levéltáraink finanszírozását is. Nagyon régi törvényhozási adósságunk az, hogy a levéltáraknak nincsen önálló bevételszerzési lehetőségük.
